Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kántor Zoltán: A nemzet kérdése a nemzetközi porondon
Kántor Zoltán 12. A közgyűlés szükségesnek tartja megerősíteni minden egyes európai polgár kapcsolatát identitásával, kultúrájával, hagyományaival és történelmével, továbbá minden egyén számára lehetővé tenni, hogy egy kulturális „nemzet" tagjaként határozza meg önmagát, függetlenül az állampolgársága szerinti országtól vagy attól az állampolgársági nemzettől, amelyhez állampolgárként tartozik, továbbá hangsúlyosan szükségesnek tartja azon kisebbségek erősödő törekvéseinek támogatását, amelyek különösen tudatában vannak egy adott kulturális nemzethez való tartozásuknak. Külön érdekesség, hogy Frunda György és Eric Jürgens a státustörvény ETPK-vitája során összekülönböztek, amelyről Frunda így számol be: „Csaknem három éve Eric Jürgens szocialista Európa Tanács-i képviselő jelentéstervezetet mutatott be a magyar státustörvényről. Ekkor merült fel a nemzet fogalma meghatározásának kérdése. Fleves vita alakult ki köztem és a szocialista képviselő között. Én mindig úgy mutatkozom be, mint romániai magyar, ő viszont leszögezte, én a számára román vagyok, mert Romániából származom."43 Összegzés Arra tettem kísérletet, hogy kimutassam, hogy nemcsak a nemzetről szóló kortárs viták politikaiak, hanem már a kezdetektől a nemzet meghatározása politikai kérdés volt. Azon nézetemet próbáltam bemutatni, hogy a nemzetmeghatározás nem társadalom- tudományi kérdés, hanem csak társadalomtudományi érvekkel zajló politikai vita. Mivel egy adott nemzetmeghatározásnak politikai következményei vannak, így a politika számára nem közömbös, hogy milyen nemzetkoncepció alapján intézményesíti az államot, és hogy hogyan határozza meg, hogy ki tartozik, illetve ki nem tartozik a nemzethez. Egy adott nemzetfelfogás legitimál vagy delegitimál adott politikai cselekvéseket. A társadalomtudományok meghatározhatják a nemzetet, tipológiákat állíthatnak fel, ám ezzel a társadalmi folyamatok, a társadalmi átalakulás megértéséhez kevés támponttal szolgálnak. A nemzetmeghatározás körülötti politikai viták és az ennek következményeképp megvalósuló intézményesülés lényegét tekintve nem más, mint annak meghatározása, hogy egy adott állam kit fogad be, illetve kit rekeszt ki. Ez pedig nem a tudomány, hanem a politika kérdése. A legutóbbi nemzetközi fejlemény, Koszovó státusának rendezése, illetve Koszovó függetlenségének kikiáltása újra előtérbe hozta a nemzet, illetve a nemzeti kisebbségek (nemzeti közösségek) kérdését. Az Ahtisaari-terv, valamint Koszovó állam alkotmánya nem biztosítja a nemzeti kisebbségek/közösségek autonómiáját, viszont kiterjedt jogokat biztosít a nemzeti közösségeknek. Állítható, hogy a korábbi szemlélet, amely a kisebbségi kérdést csak biztonságpolitikai szemszögből nézte, megváltozott: az 54 Külügyi Szemle
