Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kántor Zoltán: A nemzet kérdése a nemzetközi porondon
A nemzet kérdése a nemzetközi porondon hiányzott a kapocs az anyaországban élő nemzet valamint a határokon kívül élő nemzeti kisebbségek között. A Velencei Bizottság által használt terminológiában is megjelenik a „rokoni" kapcsolat (kin-state, kin-minority). A Rogers Brubaker által használt, és írása nyomán széles körben elterjedt terminológia (nationalizing state, national minority, external national homeland) helyett a Velencei Bizottság az anyaország és a nemzeti kisebbség közötti relációt hangsúlyozó terminológiát fogadott el. Ez a reláció egyértelműen elismeri a nemzeti rokonságot egy tituláris nemzet és határain kívül élő nemzettársai között. A Velencei Bizottság, implicit módon, a kulturális nemzet meghatározást részesítette előnyben. Mindaddig, a különböző kisebbségek védelmére született dokumentumok kínosan ügyeltek arra, hogy semmilyen kapcsolatot ne feltételezzenek egy adott nemzeti vagy etnikai kisebbség és egy adott állam, illetve annak többségi lakossága között. A nacionalizmus kialakulása óta az egyének valamely nemzethez tartozónak tekintik magukat, az állam pedig nemzeti alapon (is) kategorizálja lakosságát. A határok megváltozásával egy adott nemzethez tartozók egy része kisebbséggé válik, ám ettől nem szűnik meg a kulturális, érzelmi kapcsolat a magukat egy etnokulturális értelemben egy nemzethez tartozónak tekintettek között. Kisebbségvédelmi szempontból az igazán lényeges kérdés az, hogy a Velencei Bizottság legitimnek tekinti azt az elvet, mely szerint az anyaország támogatja a határain kívül élő kisebbségeket, és nem tekinti ezt pozitív diszkriminációnak, sem a státustörvényt extraterritoriális hatályúnak. A Velencei Bizottság állásfoglalása alapján elképzelhető, hogy új fejezet nyílt a kisebbségvédelem területén, még akkor is, ha a 2001. november 13-i országjelentés inkább negatív fényben tünteti fel a státustörvényt. Nem felejthetjük el, hogy a kisebbségekre vonatkozó dokumentumok, a nemzeti kisebbségek meghatározásában sehol sem említik az anyaországot. A kisebbségi főbiztos A fentebbiek fényében érthető meg Rolf Ekeusnak, az EBESZ kisebbségi főbiztosának heves reakciója, amelyet egyértelműen a Velencei Bizottság javaslataira tett.33 A kisebbségi főbiztos mandátuma a konfliktusok megelőzésére vonatkozik, és nem a kisebbségek jogainak biztosítására. Ekeus a Velencei Bizottság jelentése után egy héttel nyilatkozatot tett közzé, amelyben Magyarország megnevezése nélkül, ám a magyar státustörvény által keltett helyzetről beszél.34 A magyar Külügyminisztérium szóvivője néhány órával később cáfolta, hogy a dokumentum Magyarországra vonatkozik.35 Martonyi János ezt november 7-én is megismétli a Rolf Ekeusszal való találkozást követően. Érthető a magyar fél értelmezése, azonban minden valószínűség szerint azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy az EBESZ kisebbségi főbiztosa Magyarországnak üzent. Nehéz nem egyetérteni Bauer Tamás állításával: „A magyar Külügyminiszté2008. nyár 51
