Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kántor Zoltán: A nemzet kérdése a nemzetközi porondon
Kantor Zoltán azért, mert az illető állam, amelyben a kisebbségek élnek, nem biztosítja megfelelően a kisebbségek védelmét. Ezt a kérdést meg lehet közelíteni jogilag, és hivatkozni lehet a különböző kisebbségvédelmi dokumentumokra. De ez nem visz közelebb a kérdés megértéséhez és megoldásához. Könnyűszerrel bebizonyítható - például Románia esetében éppen a magyar kisebbségre vonatkozóan - az is, hogy megfelelő módon védelmezi azt, és az is, hogy igen keveset tesz annak érdekében. A romániai magyar kisebbség és a magyar állam szubjektív módon azt érzékeli, hogy a romániai magyar kisebbség jogai nem biztosítottak Romániában. Egyéni szinten talán igen, és a kisebbségekhez tartozó egyének társadalmi integrációjára vonatkozóan sem lehet túl sok kifogást emelni. De ez nem elégséges a kisebbségek kulturális reprodukciójához, ami minden kisebbség politikájának alapvető célja. Ilyen értelemben a nemzeti kisebbség elvárja, hogy az anyaország kompenzálja valamilyen módon, és ezt az anyaország többnyire meg is teszi (státustörvények által vagy más formában). Az igazán izgalmas kérdés a személyi hatály meghatározása. A szabad identitásválasztás elve alapján a státustörvény kerülte az objektív kritériumok meghatározását. A Velencei Bizottság pedig épp ezt javasolja.29 Továbbra is alapvető a vállalt önidentifikáció. A magyar nyelv ismerete a legfontosabb objektív kritérium, de mint azt Renan óta tudjuk, ez nem meghatározó kritérium. Emellett valamilyen magyar intézményhez való tartozást kell bizonyítani, vagy azt, hogy az illetőt az állam magyarként tartja nyilván. Romániában ez utóbbi igen kevés hivatalos dokumentumban jelenik meg,30 de például Szerbiában ez eredményesen alkalmazható. Végeredményben továbbra is a „Ki a magyar?" kérdés marad a központban, és továbbra is szimbolikusan a magyar állam és az illető nemzeti kisebbség határozza meg a kisebbségi magyarokat. A Velencei Bizottság javaslatai új korszakot nyithatnak a kisebbségvédelemben. Az utóbbiak hivatkozási alapul szolgálnak majd a továbbiakban, s azt is kimondhatjuk, hogy a javaslatok túlmutatnak az eddigi kisebbségvédelmi paradigmákon. Azt, hogy a Velencei Bizottság ajánlásai túlmutatnak a román-magyar ellentéten, bizonyítja Sólyom László kijelentése is: „A bizottság nem a magyar-román vitában döntött, hanem az európai standardot fogalmazta meg az anyaország és külföldi kisebbségei kapcsolatáról. Ezért van különös jelentősége a magyar-román viszonyban is annak, hogy a jelentés elismerte: az anyaországnak joga van egyoldalúan védeni és támogatni más államban élő, más állampolgárságú kisebbségét, amennyiben ez a nyelvi és kulturális kapcsok fenntartását szolgálja. Ezek után nem lehet kétségbe vonni a Magyar Köztársaság jogát erre a támogatásra, s a szomszédos államok esetleges ellenkezése csak az elvek alkalmazására, javarészt technikai érdekű témákra szorítkozhat."31 A Velencei Bizottság megállapítja, hogy kialakulóban van a kisebbségvédelem új és eredeti formája - erősíti meg Sólyom László egy későbbi írásában.32 A különböző nemzeti kisebbségek meghatározásánál, a kisebbségvédelem jogi kodifikációjában mind ez idáig 50 Külügyi Szemle
