Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kántor Zoltán: A nemzet kérdése a nemzetközi porondon
A nemzet kérdése a nemzetközi porondon felfogásnak megfelelően intézményesítik társadalmukat. Ez az alkotmányban, állampolgársági, bevándorlási, oktatási, közigazgatási törvényekben materializálódik. A kilencvenes évektől kezdve ebbe a folyamatba sorolhatók a „státustörvények" is. Látni kell, hogy annak ellenére, hogy a politikai és kulturális nemzeteszmék egymástól viszonylag jól elkülöníthetők elméleti szinten, a politikai gyakorlatban egyikük sem létezik vegytiszta formában. Inkább arról beszélhetünk, hogy egyik vagy másik felfogás dominál egy adott állam önmeghatározásában, illetve e felfogásból levezethető politikai gyakorlatban. Attól sem tekinthetünk el, hogy egy adott államon belüli nemzetfelfogás az idők során változhat (habár inkább az állandóság a jellemező), módosulhat, leggyakrabban rendszerváltások után. Ám azokban az államokban, amelyekben a nemzetre vonatkozó kérdések nem tisztázottak, ott kormányváltásokat követően is vita tárgyává válik. A magyarországi,12 illetve Magyarország és a szomszédos államok (elsősorban Románia és Szlovákia) közötti vita a státustörvény megszavazása után nemzetközivé vált. Habár a vita elsősorban politikainak tekinthető, írásomban az európai vitának a nemzeti vonatkozásait vizsgálom. A magyarországi politikai vita lényege, hogy milyen nemzetfelfogás alapján viszonyuljon a magyar állam a nemzet kérdéséhez - mind a magyarországi kisebbségekhez, mind a határokon kívül élő magyarokhoz, de a kérdés a magyar állam és a Magyarországon élő többségi magyar nemzet relációjáról is szól. Jogos lehet az az elvárás, hogy a nemzeti kérdés vonatkozásában a magyar állam egyazon elv alapján viszonyuljon a kérdéshez. Ugyanakkor természetes, hogy a politika nem absztrakt elméleti modellek szerint működik. A magyarországi vita által felvetett problémák nemzetközivé váltak, hiszen olyan kérdéseket vetettek fel, amelyek az európai biztonságot, a stabilitását, a kisebbségvédelmet is érintették. Továbbmenve, azt a lényegi vitát is a politika asztalára tette, hogy vajon az Európai Unió a nemzetek vagy az államok Európája. A kérdést kutatók szeretnék azt hinni, hogy elsősorban elméleti vita az, amelyik a státustörvény körül zajlott, de látni kell, hogy elsősorban politikai kérdéssel állunk szemben - mind bel-, mind külpolitikailag. Elméleti köntösben zajló politikai vita az, ami Magyarországon és egyes európai intézményekben zajlott. A szomszédos államok kifogásai, a Velencei Bizottság, az EBESZ kisebbségi főbiztosának állásfoglalása, a bővítési főbiztos levele, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (ETPK), a bővítési biztos levele is jelzi, hogy a magyar státustörvény olyan kérdéseket vetett fel, amelyekkel az Európai Unióban nem szívesen foglalkoztak. A magyarországi és a szomszédos országokbeli viták mellett európai kérdéssé nőtte ki magát a határon túli kisebbségekre és az azokhoz tartozó személyek jogairól szóló kérdés.13 A Velencei Bizottság elsősorban elvi kérdésekkel foglalkozott, és jelentése után vált mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy a határokon kívül élő nemzettársak támogatása létező nemzetállami gyakorlat. A kisebbségi főbiztos a stabilitás szemszögéből tartotta aggályosnak a nemzettársak támogatásának gyakorlatát, és konfliktuspotenciált látott ben2008. nyár 45
