Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kántor Zoltán: A nemzet kérdése a nemzetközi porondon
Kántor Zoltán ne. Az ETPK viszont a nemzet meghatározásának szemszögéből közelítette meg a kérdést, összefüggést látván a nemzetmeghatározás, a kisebbségvédelem és a stabilitás között. A kérdéssel foglalkozók jól látták, hogy egy adott nemzetmeghatározásnak politikai következményei vannak, és habár ezek beláthatatlanok, a nemzetközi reakciók azt jelzik, hogy nézetük szerint az etnokulturális meghatározás politikai instabilitáshoz vezethet. A nemzetre vonatkozóan külön kell választanunk a társadalomtudományi, a jogi és a politikai megközelítéseket. Ez természetesen csak műfaji elkülönítés lehet, látni fogjuk, hogy lényegében minden esetben politikai megközelítésekkel állunk szemben. A társadalomtudományok egészen a huszadik század közepéig a nemzet meghatározását tekintették a központi kérdésnek. Igazából Emest Gellner elmélete világított rá, hogy a társadalomtudományok központi fogalma nem a nemzet, hanem a nacionalizmus. Ekkor helyeződött át a hangsúly a nemzet mibenlétének meghatározásáról, a nemzet tipologi- zálásáról a nacionalizmus mint társadalmi intézményesülés folyamatának elemzésére. A nemzet meghatározásának problémás volta már a 19. században is problémákat vetett fel, ezért több szerző pontosítani próbálta a fogalmat, azáltal hogy a nemzetet, illetve a nacionalizmust jelzővel illette. így születtek meg a klasszikus - politikai erejükből a mai napig nem vesztő - tipológiák. A tipológiákat tekintve vita folyik arról, hogy a nemzetre vonatkozóan vajon objektív ismérvek vagy a szubjektív elem a döntő. Az objektív tényezők meghatározó szerepét valló megközelítések egy nemzet jellemzői közé a kultúrát, a nyelvet vagy a vallást sorolják. Azt feltételezik továbbá, hogy ezeknek az objektív kritériumoknak a megléte önmagában generál egy bizonyos nemzeti identitást. A szubjektív megközelítések - nem tagadván egyes objektív jellemzők meglétének fontosságát - a nemzethez való tartozás hitét tekintik a legfontosabbnak: nemzetről csak akkor lehet beszélni, ha a hozzá tartozók érzik, vallják is odatartozásukat. Kétségtelen, hogy szükséges valamilyen objektív ismérv, ám nem találunk olyat, amelyik egy elméleti meghatározás igényeit kielégítené. A két felfogás vitája áll Ernest Renan klasszikus tanulmányának középpontjában.14 Ez az írás tekinthető az objektív illetve szubjektív nemzetmeghatározás első megfogalmazásának. A vita - habár a terminológia módosult - azóta is folyik a különböző tudományágak képviselői között. Renan az Elzász-Lotaringia elcsatolását követő német-francia történészvitához szólt hozzá és az elfoglalt terület lakosságának Franciaországhoz való hozzátartozása mellett érvelt.15 Ebben a vitában tulajdonképpen elhangzik az összes érv, amely a későbbi értelmezéseket, meghatározási kísérleteket is jellemzi. Fontos észrevennünk, hogy az első jelentős vita a nemzet mibenlétének, meghatározásának kapcsán nem tudományos, hanem politikai vita. Friedrich Meinecke,16 Hans Kohn,17 John Plamenatz18 más-más, de lényegében ugyanarra az alapgondolatra épülő tipológiát ajánlanak. Politikai és kulturális, nyugati és keleti, valamint polgári és etnikai nemzeteket, illetve nacionalizmusokat különböztetnek meg. Látnunk kell viszont, hogy súlyos normatív előfeltevésen nyugszanak megállapításaik. A „helyes", a „jó" politikai nemzet áll szemben a „helytelen", 46 Külügyi Szemle
