Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kántor Zoltán: A nemzet kérdése a nemzetközi porondon
Kántor Zoltán műnket, hogy „nem azt kell kérdeznünk »mi a nemzet«, inkább azt, hogy a nemzeti lét, mint politikai és kulturális forma hogyan intézményesül az államokon belül és az államok között? Hogyan működik a nemzet, mint gyakorlati kategória, mint osztályozási séma, mint kognitív keret?"9 így, amennyiben elfogadjuk, hogy nem a nemzetre vonatkoznak tudományos kérdéseink, hanem társadalmi folyamatokra, a nemzeti tipologizálás is másodlagos kérdéssé válik. Brubaker lényegében azt állítja - és minden okunk megvan ara, hogy egyetértsünk vele -, hogy a társadalmi folyamatok megérthe- tők a nemzet mibenlétének meghatározása nélkül is. A nemzet csak annyiban érdekes, hogy egy adott állam milyen nemzetkoncepció alapján intézményesíti társadalmát és szabályozza az adott állam és a határain kívül élő nemzettársak közötti viszonyt. Ebben az értelemben már beszélhetünk a politikai éslvagy a kulturális nemzeteszmén alapuló politikákról, illetve az ezek alapján intézményesített politikáról. Hogy egy adott állam épp melyik nemzetmeghatározást részesíti előnyben, az elsősorban alkotmányból, az állampolgársági törvényből és a nemzettársakra vonatkozó törvényből olvasható ki.10 A nacionalizmus története és politikai gyakorlata a befogadás és kirekesztés politikája. A nemzetmeghatározás ennek a folyamatnak az eredménye és nem pedig kiváltó oka! A nacionalizmus - tudományosan mint értéksemleges és folyamatot leíró fogalom - úgy is meghatározható mint a hivatalos nemzetmeghatározásért (és az ebből következő politikai gyakorlat) folytatott politikai küzdelem. A nemzetmeghatározás, illetve a nemzet és állam viszonyának rendezése a szerint változik, hogy egy adott politikai párt/oldal/ ideológia milyen alapon határozza meg azokat, akiket a nemzethez tartozónak tekint és azokat, akiket kirekeszt. A politikai gyakorlatban ezt a szándékot az alkotmányból, az állampolgársági törvényből, a kisebbségekre vonatkozó törvényből, a „státustörvényből", az oktatásra, kultúrára stb. vonatkozó törvényekből lehet kiolvasni. Alapjában véve ezekből a jogszabályokból szinte hibátlanul ki lehet olvasni egy adott állam nemzetkoncepcióját. Első megközelítésben a státustörvény a határon túli magyarok és a magyar állam közötti viszony rendezéséről, a nekik juttatandó kedvezményekről és támogatásokról, valamint tágabban a magyar államhatáron túli magyarok támogatásáról szól. Nem lehet azonban nem észrevenni, hogy a státustörvény körülötti politikai vita egyik sarokpontja a nemzet kérdése körül forgott. A státustörvény a kulturális nemzetmeghatározásból indult ki, míg a státustörvényt ellenzők a politikai nemzetmeghatározást részesítették előnyben. Tévedés lenne azt hinni, hogy a magyar politikai elit hirtelen mély érdeklődést mutatott volna elméleti kérdések iránt.11 Egy adott állam nemzetmeghatározásának politikai implikációi vannak, következményei az adott állam nemzeti alapon történő intézményesítése számára. A nacionalizmus kialakulása idejétől minden állam nemzeti alapon is intézményesíti társadalmát: a történelmi kialakulás függvényében különböző módon, de ha leegyszerűsítjük a kérdést, észrevehető, hogy az európai államok vagy a politikai, vagy a kulturális nemzeteszme jegyében határozzák meg a nemzetet, és az adott 44 Külügyi Szemle
