Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kántor Zoltán: A nemzet kérdése a nemzetközi porondon
A nemzet kérdése a nemzetközi porondon „Olyan nem domináns csoport, amely lélekszámban kisebb az állam népességének többi részénél, s amelynek tagjai - mint az adott állam szülöttei (nationals) - olyan etnikai, vallási vagy nyelvi jegyekkel rendelkeznek, amelyek különböznek az állam népességének többi részétől, és olyan szolidaritásérzést tanúsítanak, még ha csak burkolt formában is, amely kultúrájuk, hagyományaik, vallásuk vagy nyelvük megőrzésére irányul."4 Egyik meghatározás sem említi az anyaországot, mint ahogy az idézett meghatározásokon kívül más meghatározások sem. Természetesen nem mindegyik kisebbségnek van anyaországa, ezért általános meghatározó tényező sem lehet. Viszont a térségünkben, de facto, jelentős számú kisebbség él az anyaország határain kívül, és ez az anyaország valamilyen módon támogatja a határain túl élő nemzeti kisebbségeit. A „gond" elsősorban azokkal a nemzeti kisebbségekkel van, amelyek nemzetépítési politikát folytatnak, s ehhez az anyaország általában - valamilyen formában - támogatást nyújt. Ilyen kisebbségek a határon túli magyarok. Ezek a kisebbségek olyan nemzetállamokban élnek, amelyek a maguk részéről ugyancsak nemzetépítő politikát folytatnak. A két párhuzamos nemzetépítési politika gyakorlatilag - ha nem is erőszakos, de - feloldhatatlan konfliktust eredményez. Ezért ha az anyaország - bármilyen formában is - támogatja a nemzeti kisebbséget, egyben annak (kisebbségi)5 nemzetépítését is támogatja. Az európai kisebbségvédelem nagy hangsúlyt helyez a kétoldalú együttműködésre és az ezen belüli problémakezelésre. Viszont ezek a „jószomszédságon" alapuló egyezmények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.6 Az állam és a nemzeti kisebbségek közötti viszonyban nem arról van szó, hogy a kisebbségek egyszerűen megőrizni akarják nyelvüket és kultúrájukat (azt is, természetesen), hanem meg akarják teremteni azokat az intézményeket, kereteket, amelyek biztosítják a nemzeti kisebbség kulturális (nemzeti) reprodukcióját. Ha csupán az identitás „megőrzésről" lenne szó, az gyakorlatilag a lassú, de biztos asszimilációt eredményezné. Ezért a kisebbségek számára nem elégséges a jelenlegi kisebbségvédelmi szabályozás. A nemzettel foglalkozó szakirodalom mintegy másfél-két évszázada próbálja meghatározni a nemzet fogalmát, ám - ez mára már világos - módszertani akadályokba ütközik. Találó Daniele Conversi megfogalmazása: „a nacionalizmus egyszerre határok fenntartása és teremtése, tehát egyfajta definíciós folyamat. A nemzet és nacionalizmus általánosan elfogadott meghatározásának hiánya abból adódik, hogy maga a nemzet a definíció eszköze is."7 A nemzeti kisebbségek vonatkozásában hasonló problémába ütközünk, amelyhez hozzájárul a politika primátusa: „ha valaki a kisebbségek definíciójának taglalásába fog, akkor alapos okkal feltételezhető, hogy vagy disszertációt ír, vagy pedig valamely kisebbségvédelmi kodifikációs kísérlet előrehaladását készül lassítani."8 Tudományos kérdéseink a folyamatok leírására, a legmegfelelőbb elméleti keret megtalálására vonatkoznak: meglátásom szerint ez a keret a nacionalizmus, valamint a nemzetépítés. Csak egyetérthetünk Rogers Brubakerrel, amikor arra hívja fel figyel2008. nyár 43
