Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - KÖNYVRECENZIÓ - Arday Lajos: Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján
Könyvekről A Felső-Bodrogköz 5i magyarlakta települését, Nagykapost és környékét, valamint az attól északra fekvő községeket hasonló sors érte 1944 decemberében; az utóbbiak közül 14-et, köztük az elhíresült Kisszelmencet, valóban a Szovjetunióhoz csatolták. A máramarosszigeti Nemzeti Demokrata Front 1945. január 27-28-án „hatalmas népközgyűlésen... egyhangú lelkesedéssel kimondta a Kárpátukrajnához és azon keresztül a Szovjetunióhoz való csatlakozást". Az ingatag román belpolitikai helyzetre tekintettel, a 7000 aláírással hitelesített „népakaratot" figyelmen kívül hagyták Moszkvában (11/281-291. o.). Epilógus: az egymással és a külső - prágai és budapesti - hatalmakkal autonómiájukért küzdő ruszin vezetők, orosz, ukrán és magyar orientációjúak egyaránt, ha megérték az „újraegyesülést", szovjet börtönökben, kínzókamrákban, haláltáborokban pusztultak el, mint Bródy, Demko, Demjánovics, Fenczik, Ilniczky, Kaminszky, Harajda, Ortutay Jenő, Volosin, Romzsa Tódor püspököt egy sikertelen merénylet után kórházi ágyán ölték meg. Természetesen ezer oldalon sem lehet mindent elmondani. Hiányzik annak a kimondása, hogy az Ungtól nyugatra a ruszin tömegek elszlovákosodtak, származásukat csak görög katolikus vallásuk őrzi. A szkizma-per kapcsán el kell mondani, hogy a cári kormányzat 1849 óta igyekezett befolyást szerezni e térségben, pénzzel, világi és egyházi ágensek küldésével, a pravoszlávia terjesztésével; 1914 júniusában pokolgép robbant a debreceni magyar görög katolikus püspökségen. Az utódállamokhoz került zsidóság túlnyomó többségében megőrizte magyar nyelvét és identitását, anyagilag is támogatta a magyar kultúrát és egyházi életet.8 A Szics-gárda utóéletéről el kell mondani, hogy nyilvánvaló náci orientációjuk ellenére a szovjet korszakban úgy ünnepelték őket, mint „Horthy-fasizmus" ellen küzdő ukrán hazafiakat. Ez az értékelés él tovább a mai Ukrajnában, máig ható következményekkel.9 Említés történik ruszin hallgatókról a debreceni egyetemen; támogatójuk, atyai barátjuk Karácsony Sándor professzor volt. A prágai kormány nem „átadta" a sziléziai lengyel lakta területeket, hanem azokat - nem várva tárgyalások, döntőbíráskodás eredményére - a lengyel hadsereg elfoglalta (1/246. o.). A főszöveget mindkét kötet végén dokumentumok, térképek, irodalomjegyzék, névés tárgymutatók sora zárja. Szigorúbb szerkesztéssel a sokszor felesleges ismétlések elkerülhetők lettek volna (népszámlálási, statisztikai adatok a megyék, járások, köz- igazgatási egységek határváltozásainak ismertetésénél, postabélyegzők.) Az imponálóan gazdag forrásbázisra épülő, kiegyensúlyozott szemléletű monográfia az eddigi legteljesebb feldolgozása Kárpátalja viharos újkori történetének. Arány Lajos 200 Külügyi Szemle
