Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - KÖNYVRECENZIÓ - Arday Lajos: Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján
Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján vezet galíciai mintát követve az ukrán vonalai képviselte. Legismertebb vezetője Volosin Agoston/Avgusztin; az igazgatása alatt álló tanítóképzőből került ki az ukrán tudatú értelmiség javarésze. Kárpátalja szellemi életében egyre nőtt ez utóbbi befolyása; 1938 októberétől - a többi párt és szervezet betiltása után - a ruszinszkói autonómia ideológiai-politikai bázisául szolgált (1/224-225., 237., 257.11/166-170. o.). A magyar érában (1939-1944) természetesen mindkét irányzat ellen felléptek, és a 17. századig visszavezethető, a nép nyelvén alapuló és a görög katolikus egyházi szertartásokon használatos ruszin nyelv művelését-terjesztését segítették elő. Nyelvművelők, egyházi-szellemi vezetők (Sztojka Sándor/Alekszandr, Ilniczky Sándor/Alekszandr püspökök, Hodinka Antal/Antonij, Bonkáló Sándor egyetemi tanárok, Harajda János/Iván nyelvész, igazgató és az általuk létrehozott Kárpátaljai Tudományos Társaság („Ruszin Akadémia") sokat tettek azért, hogy a ruszin nép nemzetté váljon, s egyenrangú ként foglaljon helyet a (keleti) szláv népek családjában. Ezt a nemzetté válási folyamatot számolta fel brutális kegyetlenséggel - a görög katolikus egyházzal együtt -1945 után a sztálinista hatalom (11/44-51., 236., 275. o.). Újat hoz a területváltozások, átszervezések talán túlságosan is részletes bemutatása. Tény, hogy a ruszinok településterülete Máramarostól a Tátráig terjedt, a történelmi Szepes, Sáros és Zemplén megyék északi részét magába foglalva; Eperjes mindig is a ruszin vallási-szellemi élet egyik központja volt és maradt. Bár a ruszin vezetők ezt többször sürgették, a cseh kormánykörök nem tűzték ki - akkori szóhasználattal - Szlovenszkó és Ruszinszkó határát - az nagyjából a Csap-Ungvár-Uzsok vasútvonaltól nyugatra húzódott. A magyar hadvezetés e stratégiai fontosságú vasút védelmére indított hadművelete az éppen megszerveződő szlovák állam ellen sikerrel járt: 1939. március 23-24-én birtokba vettek egy 60 km hosszú, 20 km széles, 1000 km2-es területet, a túlnyomórészt szlovák lakta szobránci és takcsányi (Stakcin) járásokat.7 A későbbi szovjet-csehszlovák, s a mai ukrán-szlovák államhatár nagyjából megfelezte ezt a te- rületsávot. Kevéssé ismert tény, hogy a helyi ukrán és a szovjet katonai vezetés, kedveskedni akarva Moszkvának, kísérletet tett „Kárpát-Ukrajna" kiterjesztésére a három szomszédos ország kárára. A módszer mindenütt azonos volt: a kiszemelt terület lakosait, elsősorban a községi elöljárókat arra kényszerítették, nyilatkozatokat írjanak alá, hogy a Szovjetunióhoz kívánnak csatlakozni. 1944 végén a szovjet csapatok a Tiszáig terjedő „Csonka Bereg", a vásárosnaményi járás 20, és a Tiszaújlakkal szemben fekvő 3 szatmári faluból nemcsak elhurcolták a 18-50 év közötti férfiakat - mint Kárpátalján - hanem szovjet közigazgatást vezettek be. Az ideiglenes magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult; angol és amerikai tagjainak fellépésére ezt az állapotot megszüntették. Újabb akciót indítottak e területsáv megszerzésére 1945. augusztus 16. és 18. között, lefegyverezve a magyar rendőri és határvédelmi alakulatokat, megszüntetve minden kapcsolatot Magyarországgal. Hasonló tiltakozásra jelentős gabona- és állatzsákmánnyal vonultak vissza. 2008. tavasz 199
