Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - KÖNYVRECENZIÓ - Arday Lajos: Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján
Könyvekről kát. Mindhárom kormányzói biztos: Perényi Zsigmond, Kozma Miklós és Tomcsányi Vilmos Pál óriási kormányzati pénzeket harcolt ki a mezőgazdaság, állattenyésztés, iskola- és egészségügy, közlekedés és idegenforgalom fejlesztésére; országos segélyakciók keretében építettek családi házakat (ONCSA-falurészek), szállítottak élelmiszert és ruhaneműt, s „46 magyar város 128 kárpátaljai községet fogadott testvértelepülésévé" (11/80-116. o). A terjedelmes monográfia másik vezető témája a ruszin identitás, és a görög katolikus egyház szerepe, a nyelvi-kulturális politikai irányzatok küzdelme. A ruszin nép és vékony papi-értelmiségi rétege évszázadokon át hungarus tudatú volt, és Magyarországot tekintette hazájának. Méltán érdemelték ki a „leghűségesebb nemzetiség" jelzőt, mint a kuruc és az 1848M9-es szabadságharcok katonái. Nagy „nemzetébresztőjük", himnuszuk szerzője, Duchnovics Sándor/Olekszandr görög katolikus kanonok is ilyen szellemben tevékenykedett. Dobránszky Adolf, az önkényuralom idején a négy kárpátaljai megye kormánybiztos-főispánja, az 1864-ben alapított, russzofil irányzatú, Nagy Szent Bazil Társaság elnöke az általa irányított területen az orosz nyelvet tette hivatalossá, és „tevékenyen munkálkodott a rutének eloroszosításában", politikai téren is. Ebben az időszakban indult meg a kárpátaljai és galíciai görög katolikus értelmiség együttműködése, az ukrán nyelv és tudat térhódítása (1/24., 62-64. o.). A prágai kormányzat nem tudta eldönteni, melyik irányzat erősíti a cseh(szlovák) államhatalmat, így - változó intenzitással - mindkettőt támogatta. A „kádereket" ehhez a több ezernyi, a bolsevikok elől menekülő „nagyorosz" és a lengyel uralommal elégedetlen galíciai ukrán értelmiségi emigráns szolgáltatta. A cél minden esetben a „magyaron" érzelmek és mozgalmak gyengítése volt. A két háború közötti, ma irracionálisnak tűnő cseh-ellenesség egyik oka,5 hogy adminisztratív eszközökkel (iskolabezárások, nyelvhasználat korlátozása, állampolgárság megtagadása) agymosással (ezeréves magyar elnyomás) és kedvezményekkel, maguk mellé állították a véleményformáló szlovák és ruszin értelmiséget és fokozatosan a néptömegeket. Mivel a görög katolikus egyházban - nem alaptalanul - a magyarbarát irányzat szellemi központját látták, „a prágai kormányzat egyik legfontosabb célja volt, hogy... elősegítse minél több ruszin... áttérését a pravoszláv hitre, és ezzel gyöngítse... a magyarbarátnak tekintett munkácsi görög katolikus püspökséget."6 A számok önmagukért beszélnek: 1910-ben a későbbi Podkarpatska Rus területén 577 görögkeletit találtak, 1922-ben - a Kárpátokon túlról érkezettekkel együtt - 70 ezret, s ez a szám állandóan növekedett, 1936-ban 140 ezerre. Ez azonban kétélű fegyvernek bizonyult, mert tudatilag előkészítette a terület elvesztését, Szovjetunióhoz csatolását. Az 1924-ben megszervezett munkácsi ortodox egyházi központot szerb püspökök vezették; 1939 után nem sikerült létrehozni az autokefál Magyar Nemzeti Ortodox Egyházat. Az 1923-ban alapított Duchnovics Társaság a Nagy Szent Bazil Társulat orosz szellemiségét vitte tovább, a napi politikában pedig a Kurtyán- Bródy-féle ruszin autonomista mozgalom mellé állt. Az 1920-tól működő Proszvita szer198 Külügyi Szemle
