Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Filippo Anfuso "Boldogtalan Magyarországa", avagy: egy olasz diplomata háborús emlékei hazánkról
Réti György Horthy nem szerette Ribbentropot és az Örökkévalót idéző gesztusait. Hitlert is csak Sztálingrádig viselte el, ezután őt is meggyűlölte, mivel lekezelően viselkedett vele, és egyre inkább támogatta a sváb Volksdeutsche22 pángermán mozgolódásait, Imrédy és Szálalsi (sic!) nácibarát irányzatát és Bárdossynak a magyar-német szövetségre irányuló politikáját. Horthy fehér lova, a romantikus és tradicionális Magyarországgal, vagyis az arisztokratákkal és a nagyburzsoáziával együtt lázadozott. Mindahányszor Horthyt láttam, szidta a németeket. Úgy vélte, hogy egy olasszal szemben nem tehet mást. Egyetértettem vele a német jellemre vonatkozó értékelésében, de magamban feltettem a kérdést: ki más védelmezné meg Magyar- országot a szlávoktól? Ezek a kérdések megválaszolatlanul maradtak. Horthy addig machinált, amíg lerombolta a szövetséget Németországgal! Magyarországi tartózkodásom során részt vettem az admirális számos fehér lovas parádéján, amelyek párhuzamosak voltak a német katonai bajokkal. Amint híre kelt egy német vereségnek, meg lehetett esküdni rá, hogy Horthy küld egy üzenetet Svájcba vagy Konstantinápolyba, hogy tudassa az angolokkal: a magyarok várják őket. Végezetül még a szovjeteknek is küldött üzenetet, akik, ha Budapesten találták volna Horthyt, ugyanazt a sorsot szánták volna neki, mint Bárdossynak. Amikor a németek 1944 márciusában23 Skorzenyvel elrabolták Horthyt, akaratlanul is megmentették az életét. Ennek a népnek a története így a seminolai indiánokéhoz hasonlít: másról sem szól, mint kötélről, szappanról, fegyverekről, gyűlöletről és árulásról. Európai megmaradása ugyanolyan nehézzé vált, mint Árpád idején, vagyis a Duna-völgyében történt első letelepedésükkor. Néhány év múlva az amerikai filmrendezők a magyarok tiszteletre méltó történetét ugyanazzal a könnyedséggel mutathatják majd be, mint ahogy ezt a Vadnyugattal tették. Kállay Úgy tűnt, hogy Kállay egyenesen Árpádtól származott, vagy az első magyarok egyikétől, aki kiugró pofacsontokkal, hozzánőve apró lovához, kezéből ernyőt formálva tanulmányozta a nyugati Nap meghódításának lehetőségét. Amikor Bárdossy átengedte neki a miniszterelnöki és külügyminiszteri posztokat, zubbonyban láttam megjelenni ezt a tiszteletre méltó mongolt, ugyanazoknál az ablakoknál amelyekbe befért egész Budapest. Kállay Horthy barátja volt, és Bethlen lelki gyermeke. Ez utóbbi kálvinista és erdélyi gróf, volt miniszterelnök, aki elsőként választotta szövetségesül Itáliát, és vezette a németellenes politika magyar szárnyát. Kállay még azt a negyed részt is megtagadta a németektől, amelyet Bárdossy kénytelen volt átengedni (hogy ne kelljen az egészet odaadni), de félrevezette őket, megígérve nekik az egészet, amit kértek. Az ázsiai géniusznak ez a megnyilvánulása eleinte zavarta, később végleg rosszkedvre hangolta a németeket. Kállay nem félt tőlük. Azt hitte, hogy az utolsó percben fel tud pattanni kis lovára, elfutva a gót haragtól országa sík pusztái felé. Lovacskája azonban ugyanazokba az akadályokba ütközött, mint a kormányzó fehér lova, így együtt törték el lábukat. Ahogy Bárdossy igyekezett alkalmazkodni a német spekulációk fordulataihoz, Kállay ugyanúgy semmibe vette ezeket. Nem Lao-ce volt, hanem az ártatlan Ázsia Konfuciusa. Horthy felhatalmazta Kállayt, hogy kivonja magát a német befolyás alól, ő pedig ezt elkötelezetten tette, a 178 Külügyi Szemle
