Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Filippo Anfuso "Boldogtalan Magyarországa", avagy: egy olasz diplomata háborús emlékei hazánkról
Filippo Anfuso „boldogtalan Magyarországa Az alábbiakban közöljük Anfuso memoárjának magyar vonatkozású részleteit, amelyekből újabb információkat és értékeléseket kaphatunk egy - Anfuso jelzőjével élve - „boldogtalan" korszak többnyire tragikus vagy tragikomikus eseményeiről. Ezt követik majd a későbbiekben Anfuso Budapestről küldött jelentései és táviratai a magyar kiil- és belpolitika különböző kérdéseiről. Filippo Anfuso: Tu infelix Hungária!8 A boldogtalanság A számító9 német démon megáll a magyar határnál: már jó ideje utazott a Duna mentén, amikor észrevette, hogy a magyar Alföldön nem talál kliensekre. Ezért - elhagyva a kék vonatot10 - visszatért a hazai földekre. Budapest felé utazva azt láttam, hogy a számító német démon most csak a saját csapatait utaztatja Magyarországon. A magyarok harcolnak az oroszok ellen; hozzájutottak a Trianonban elvesztett területek nagy részéhez; úgy tesznek, mintha megbékéltek volna a románokkal;11 ugyanakkor kénytelenek voltak háborúba lépni Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal: azaz visszatérni 1914-18-hoz, amit soha sem bocsátottak meg Tisza Istvánnak, aki ezért - egyebek között - az életével fizetett. A mindenről sokat tudó Dante Magyarországnak egy olyan mondatot hagyott, amely - mint egész költészete - odaillik minden korra és eshetőségre: „0 beata Ungheria se non si lascia piú malmenare"u (0, boldog Magyarország, ha nem hagyja magát félrevezetni már13). Midőn kinéztem Esterházy utcai lakásom ablakából, a viharos, sárga eget és a friss hóval borított latyakos földet látván, továbbá a fejfedős és kaftános zsidókat, akik úgy futkároztak, mint a legyek a habos tortán; a németeket, akik rendelkeztek a fegyverek, álmok és sorsok felett - feltettem a kérdést magamnak: mit tenne a Költő most, a jelenlegi korszakban, hogy Magyarországot ne bántsák a kórságok. Ismételten felteszem a kérdést, amikor észreveszem, hogy a dantei mondat olyan feltételes módban fogalmazódott meg, ami érintetlenül hagyja az ő hatalmas költői és prófétai hírnevét. A germán mohóság ezerarcú: az elmúlt évszázadokban, hogy kipumpolja a magyar gabonát, a Habsburg kétfejű sas formájában jelent meg; ekkor azonban csak egyfejű volt, hatalmas csőrrel és ráadásul Hitler osztrák hangjával. A magyarok keserű éjszakákat virrasztottak át, amióta látták átvonulni List14 motorizált hadseregét Jugoszlávia és Görögország felé. Teleki gróf úgy próbálta feltartóztatni ezt a menetelést, hogy pisztolyát homlokának irányította: a miniszterelnök holttestével próbálta kiváltani a németek szégyenérzetét és figyelmeztetni saját honfitársait. A németek elleni tiltakozás történelmi találkozásairól van szó: talán Kossuth határozta meg Teleki öngyilkosságának óráját, de a kék vonat és a német csapatok nem állnak meg ilyen csekélységekért. A Habsburgok ezután is leszálltak a Nyugati pályaudvaron, hogy magyar királlyá koronáztassák magukat, és az egyenruhák utolsó hitleri modelljei is átvonultak a hadiszerencsét keresve. Én is a Nyugati pályaudvaron szálltam le, de nem kerestem semmit. A magyarok látványa, akik védelmezték gabonájukat, nemzeti szellemüket, ábrándos nemzeti hagyományaikat; és akkor is 2008. tavasz 173
