Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Filippo Anfuso "Boldogtalan Magyarországa", avagy: egy olasz diplomata háborús emlékei hazánkról
Réti György megvilágították városaikat, amikor egész Európa sötétbe borult; mondván, hogy ők senkivel sem állnak háborúban, akkor, amikor mégis kénytelenek voltak mindenkinek hadat üzenni; akik akkor is megesküdtek arra, hogy boldogok, amikor ennek ellenkezője miatt remegtek - mindez a szükségesnél is jobban elkeserített, és feltettem magamnak a kérdést: vajon miért is jöttem ide? BArdossy Bárdossy Ínsaíí(,5-ember volt, fehér hajkoronája alatt egy evangéliumi pásztor lágy arcvonásaival. Valóban bátorság kell egy ilyen ember felakasztásához. Hogyan lehetett ezt a derűs és jóságos arcot kötélcsomóba helyezni? Mégis minden gond nélkül megölték őt. Halála előtt állítólag ezeket mondta: „Hogy hazám megszabadulhasson ezektől a gazfickóktól!" Még ha nem mondta is ezeket a szavakat, Bárdossy egész életét annak szentelte, hogy országát jól szolgálja, és megszabadítsa a gazfickóktól. Utánozhatta volna Teleki gesztusát, de a miniszterelnökök nem tehetik mindig ezt. Ugyanúgy szerette Magyarországot, mint Teleki, de tudta, hogy országának, amikor belefárad a Habsburg- és németellenes hősi gesztusokba, szüksége van a legnépesebb nyugati szomszédjára, azért is, hogy védekezzék a déli és keleti szláv fenyegetéssel szemben. Amikor megérkeztem, Bárdossy elmagyarázta, hogy a magyar nép egy része, akiket - nem találván megfelelő politikai kifejezést - „progresszíveknek" nevezett, érdeklődést tanúsított a nemzetiszocialista program szociális tézisei iránt, szembehelyezkedve az ezekkel szemben álló földbirtokos arisztokráciával és zsidó burzsoáziával. Mint minden magyar, Bárdossy sem szerette a németeket, de mint minden bölcs magyar, úgy vélte, hogy az elvi németellenességnek gyakorlati egyetértéssel kell párosulnia, amint az elmúlt századokban is a hasonló jellegű Habs- burg-ellenesség Magyarországot a Habsburg-uralom alá és a velük való együttműködéshez vezette. E megoldáson kívül nincs más, mint az összeomlás vagy a szlávok! Bárdossy1 1946-ban azért végezték ki, mert hadat üzent Oroszországnak. Amikor 1942 telén az első látogatásomat tettem nála, kijelentette: „Nem maradhatok sokáig miniszterelnök, mivel kénytelen vagyok azt a népszerűtlen politikát folytatni, amely ellen Magyarország már néhány évszázada tiltakozik, mert nincs is más. Mit tudnék tenni Hitler ellen olyat, amit még nem próbáltak ki a Habsburgok ellen? És milyenek lennének ennek következményei?" Amikor ezeket a szavakat Bárdosy kimondta, a jórészt a Habsburgok által kinevezett magyar arisztokrácia köpdöste a németeket; a zsidó burzsoáziát viszont - jó okkal - megrémisztetté a fajgyűlölet. A magyar burzsoáziát - szintén jó okkal - aggasztotta a sonkára váró német metafizika; a parasztok semmire sem gondoltak; a magyarokkal szövetséges, német származású (sváb) népesség nagy része reakciósnak nevezte azokat az arisztokratákat és polgárokat, akik elvetették a Habsburg-németséget az ő modern, nemzetiszocialista reinkarnációjában. Ugyanazok az okok, amelyek később Bárdossy kivégzéséhez vezettek, nem tették lehetővé, hogy megtartsa miniszterelnökségét. Eléggé hosszú ideig volt azonban az, hogy ebben a clergymanben16 felfedezzük a mélységes aggodalmat, vagy ha tetszik, országa tragédiáját, amely az ő halálához is vezetett. Teleki pisztolylövése láthatóan romantikusabb volt, de Bárdossy elítélését is a történelem egy fejezetének halálos vége követte: a németek után jöttek a szlávok. Bárdossy azt is mondta nekem: „Az Úristen (ez nem a bizánci Isten) minket szembehelyezett (nem azt mondta »közel«, hanem, hogy »szembe«) Hitlerrel. Amikor a németek kémek tőlem 274 Külügyi Szemle
