Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Szász József: Koszovó függetlensége - Macedónia és a macedóniai albánok álláspontja
Szász József a múlt század hatvanas éveitől, Koszovó titói modernizálásától kezdve - a tartomány a modem albánság szellemi-politikai központjának szerepét töltötte be, és spirituális- kulturális, majd egyre inkább politikai kisugárzása a közeli, növekvő albán etnikumú macedón tagköztársaságra egyre jelentősebbé vált. A macedóniai albán politikai-gazdasági elit jó része Koszovóban tanult, a pristinai egyetem a hatvanas évek óta a jelenlegi macedóniai és koszovói albán vezetők zömének közös alma matere. A Macedóniában élő albánok az ottani és a koszovói albán közösséget lényegében egynek tekintik. Albánia iránt etnikailag, Koszovóhoz viszont érzelmileg kötődnek: Pristina a mai macedóniai albán kultúrának is bölcsője, Milosevic pedig mindkét albán csoportot elnyomta. A milossevici elnyomás alatt terebélyesedő koszovói albán demokratikus mozgalom már a nyolcvanas években tagadhatatlan hatást gyakorolt a macedóniai jugoszláv tag- köztársaság akkor fiatal albán nemzetiségű értelmiségi elitjének egy részére. Azokra, akik néhány évvel később a függetlenné váló Macedóniában létrejövő erős, egymással is rivalizáló albán etnikai pártokat megteremtették, vezették, vagy még ma is vezetik. Arben Dzsaferi, Nevzat Halili, Iliaz Halimi, Bezir Zuta és mások voltak azok, akik kezdetben a koszovói mintára szervezett passzív ellenállást, majd beilleszkedve, az együttműködő-különálló macedóniai albán politizálás sajátszerű mechanizmusát megteremtették. Ebből az albán politikai elitből nőtt ki mára az a politikusi réteg, amely alkalmas rá, hogy most „viszonozza" Koszovónak a két évtizede tanultakat és macedóniai méretekben jelentős támogatást nyújtson az ottani függetlenségi törekvésekhez. Több macedóniai albán politikustól hallani olyan véleményt, hogy Jugoszlávia 1991-es széthullása, miközben kétségtelenül ártott a jugoszláviai albánság anyagi létfeltételeinek, ugyanakkor növelte belső kohézióját és Koszovó iránti spirituális kötődését, aminek az ottani függetlenedési törekvések cselekvő támogatása a legerőteljesebb kifejezési formája.48 A macedóniai albánoknak a szláv etnikum iránti, hosszú együttélés során kialakult viszonylagos toleranciája teszi lehetővé a független Koszovó multietnikus jellegének elfogadását, az ottani szerbséggel és más nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos megértést és türelmet, ami magukra a koszovói albán tömegekre nem feltétlenül jellemző. Természetesen élnek a macedóniai albánok köreiben olyan illúziók is, melyek a függetlenné váló Koszovó Köztársaságban látják az albánság valamiféle új központját, egyesek szerint - a szélsőségeseket kivéve ugyan be nem vallottan - akár egy jövendő „Nagy-Albánia" magvát is. „Koszovó státusának végleges rendezése azért is fontos, hogy megvalósulhasson a »spirituálisán egyesült albánok egy egyesült Európában« koncepció, ami mögött szélesebb értelemben vett releváns politikai, gazdasági, kulturális és tudományos albán elit van" - írja egy macedóniai albán elemző.49 A Nyugat-Balkán jelenlegi helyzetét és az ottani államok euroatlanti törekvéseit figyelembe véve ez utóbbinak természetesen nincs reális jogosultsága, és ahhoz is sok időnek kell még eltelnie, hogy a jelen elmaradott, számos politikai és gazdasági problémával küzdő Koszovója (Tiranával vagy akár Tetovóval szemben) a jövő albánjainak szellemi-gazdasági központja lehessen. 16 Külügyi Szemle
