Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Rónay Miklós: A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél
A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél közigazgatási jogot elképzelni), és ismeri a természetes személy fogalmát (a kánonjog címzettjei a Krisztus-hívők mint természetes személyek), ezek a jogi kategóriák a nemzetközi jog párhuzamos kategóriáival azonban nem egyeznek meg. Nem is egyezhetnek meg, hiszen akkor ütköznének az állami jog ilyen fogalmaival és illetékességével. Márpedig az egyházjog természetes közege az - a római jog korai recepciójánál, a konstantini korban eleve így strukturálódott -, hogy világi jogi vertikum(ok sokasága) mellett, párhuzamos jogi vertikumként működik. Az egyházjog terület és természetes személy fogalma a területileg illetékes állam terület és természetes személy fogalma mellett elmegy. Egyedül a kormányzat az, amelyik az egyházjogban ugyanolyan formájú, mint a világiban, jóllehet a nemzetközi közjognak ezen a téren is lehetnek kifogásai e kormányzat tartalmával és cselekvőképességével kapcsolatban. Az előző pontokban azonban azt láttuk, hogy az egyház és az államok közötti külügyi kapcsolatok a gyakorlatban nem a nemzetközi közjog, hanem a nemzetközi kapcsolatok tudomány ismeretszerző mechanizmusa alapján magyarázhatók jobban. Egy államnak valóban nem az a fő szempont, hogy a nemzetközi jogi kézikönyvek szempontjait milyen szinten elégítik ki az egyházi fél tulajdonságai. A világi fél számára külpolitikailag az a legfontosabb, hogy egy kormányozható és kormányzott entitással tud tárgyalni. Külügyi szempontból ez a „másik fél”-ként való elfogadás a lényegi elem. Közvetlen értelemben a világi félnek mindegy (és az egyházi fél számára is), hogy a külügyi tárgyalások vagy szerződések során, a másik fél által tett elköteleződések milyen konkrét mechanizmuson keresztül valósulnak meg. Egy szerződésen gondolkodó aktort elsősorban, sőt gyakorlatilag kizárólag az érdekli, hogy ha bármilyen formájú elköteleződést tesz, illetve elfogad, annak milyen lesz a végrehajtottsága. Ezért külügyi szempontból elégséges, ha egy jogrend a jogrendi struktúrája (alkotmányjogi stabilitása) által demonstrálja hatékonyságát. Annak nemzetközi közjogi reflexiója (mit írnak róla a nemzetközi közjogi tankönyvek) közvetlen értelemben számára indifferens. Az egyház kánoni közjogi struktúrája pedig nyilvános, hozzáférhető, minden érdeklődő megtalálja a kánonjogi kódexben. A nemzetközi közjog és a nemzetközi kapcsolatok tudomány megközelítései közötti különbség Annak tehát, hogy egy rend hogyan gondolja el magát, mi az önreflexiója, annak van jelentősége, mert ha elfogadták tárgyalópartnernek, akkor olyannak fogadták el, ahogyan saját magát bemutatta (nyilván az önreflexiója alapján mutatkozott be), és a „hogyan elfogadható" kérdéséről nem érdemes vitatkozni. Ez ugyanis oda vezet, amit egyes nemzetközi jogi tankönyvek esetében látunk. A Szentszéket „vitatott államiságéi területként" határozzák meg,13 miközben Magyarországnak ez idő tájt három nemzetközi jogi szerződése van vele. Eközben biztosan van ötven-száz olyan ország, amelyekkel ennél kevesebb szerződésünk van, mégis ezeket a magyar tankönyvek - mint 2008. tavasz 123
