Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Rónay Miklós: A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél
Rónay Miklós tolikus egyházrész nemzetközi értelemben vett kormányzatához. Ahhoz a szervéhez, ami a katolikus egyházat a külsőkkel szemben az egész világon képviseli, és így neki is a Szentszékkel kell tárgyalnia, ha a területén élő katolikus egyházrésszel érvényes szerződést akar kötni. A felek önképe és partnerképe mint külügyileg releváns input 1. A felek tárgyaláson tanúsított gondolkodás- és tárgyalásmódját és így szerződési attitűdjét a felek saját jogrendje, tágabb horizonton tekintve pedig saját önreflexiója determinálja. Vagyis tárgyalás közben az egyházi fél tárgyalója nem az alapján tárgyal például a magyar világi fél tárgyalójával, hogy Magyarországon az egyetemi tankönyvekben mit írnak az egyházról, illetve annak szerződésképességéről, sőt ezt általában- mint irrelevánst - nem is tudja.12 A kialakuló szerződésben azonban létrehoznak egy közös nézőpontot, ami az egymásról való gondolkodás egyeztetett és rögzített formája. Az egyház külügyi apparátusában (a szentszéki Államtitkárság Államokkal való Kapcsolatok Részlegén, illetve a nunciatúrákon) dolgozókat egységesen Rómában, a háromszáz éves, direkt erre a képzési formára létrehozott római Accademia Pontificia Ecclesiastica nevű intézményben képzik, posztgraduális képzési formában. Az Accademia Pontificia Ecclesiasticán az egyház önképének elsajátítása - természetesen- a tananyag alapvető részét képezi. Utána egy életen keresztül ez lesz a kiindulópont, amelynek alapján a külügyi funkcionárius a hivatali munkáját ellátja. Az egy adott közösségben, intézményben lévő, abba szocializálódó ember, az ott valamilyen munkát végző funkcionárius az odaszocializálódás hosszú folyamata által ismerte meg az illető intézmény történetét (pontosabban annak önmegértési változatát), és ezt az önreflexiót természetes közegnek tartva, azzal azonosulva, a természetes benne-lét módjára hozza a döntéseket. Ez a szemlélet az institucionalizmus egyik szemléleti alaptétele. Ha tehát az egyház külügyi tevékenységének mozgatórugóit akarjuk értelmezni, magyarázni, akkor ezt az önképet kell megérteni, átlátni, ebből kell kiindulni. Annál is inkább, mert a tárgyalópartnerek ezzel a (határozott önképpel rendelkező) féllel tárgyalnak, és ha azt látjuk, hogy ez a diplomáciai tevékenység működik, üzemel, akkor nem lehet, nem érdemes azt mondani, hogy az egyik fél önképe túldimenzionált vagy életszerűtlen, hiszen látjuk, hogy működik. A nemzetközi kapcsolatok tudomány nézőpontja ebből a szempontból sokkal gyakorlatiasabb, mint a nemzetközi jogé. 2. Amikor egy kormányzat tárgyalást tervez az egyházzal, annak megismerésére, akkor az egyházról való partnerképe kialakítására valószínűleg megnézi a nemzetközi jogi kézikönyveket is. A nemzetközi közjog az államiság kritériumainál három alapvető szempontot szokott felsorolni: terület, népesség és olyan kormányzat, amelyik az előző kettő fölött kizárólagos fennhatóságot gyakorol. Az egyház esetében a nemzetközi jog kritériumai szerinti terület és népesség nincs meg. Az egyházi közigazgatási jog ismeri ugyan a területi elvet (területi alapon álló illetékességekkel dolgozik, e nélkül nehéz 222 Külügyi Szemle
