Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán? Létrejöhet a legszélesebb koalíció a tálibok, Hekmatjár és a Nemzeti Egységfront bevonásával. Elképzelhető a tálib mozgalom megosztása az al-Káida kontra pakisztáni hatalmi körök törésvonal, nem pedig a mérsékelt tálibok kontra kemény mag mentén. A katonai jövőkép egyöntetűbb. Ma már világos, hogy ez a háború nem megnyerhető. A NATO számára elkerülhetetlen a konfliktus „irakizációja," a Karzai-kormány (vagy bármilyen afgán kormány) számára pedig a válság „szovjetizációja". Mindenképpen bekövetkezik a NATO presztízsvesztesége. Mindazonáltal a Nyugat-barát kormány feltehetően nem katonailag, hanem népfelkelés vagy palotapuccs révén bukik majd meg, ahogyan ezt a tanulságot már az előző afgán kormányok, különösen a Nadzsíbullah-rezsim sorsából levonhattuk. A legkevésbé kedvező forgatókönyv szerint az ország ismét etnikai törésvonalak mentén fragmentálódik, etnikai konfliktusokba sodródik, ahol később nemzetközi bűnözői szindikátusok tartják fenn a káoszt (esetleg még később a rendet, érdekeiknek megfelelően). Arra a kérdésre, hogy fenntarthatjuk-e ilyen kontextusban és perspektívában afganisztáni elkötelezettségünket vagy egyáltalán érdemes-e gazdaságilag és politikailag ebben az instabil övezetben bármilyen befektetést eszközölnünk, a fentiek ellenére mégis igennel kell válaszolnunk. Elkötelezettségünket a realitások tekintetbevételével saját biztonságunk, a nemzetközi terrorizmus, a proliferáció, a kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi szervezett bűnözés megakadályozása végett a lehető leghosszabb ideig fenntartható mértékben továbbra is fenn kell tartanunk. Jegyzetek 1 Az afgán baloldal etnikailag és szociálisan kettős eredete állandó vetélkedés, frakcióharcok forrása volt, amit külső erők igyekeztek kihasználni, végül ez idézte elő a Nadzsíbullah-rezsim bukását, nem a szovjet katonai segélyek leállítása vagy a mudzsáhídok sikerei. 2 Nézetünk szerint nem polgárháború, hiszen a lakosság aktívan nem harcolt, csak szenvedő alanya volt a mudzsáhíd milíciák háborújának. 3 Amikor a helyi milíciák harca a regionális hatalmi érdekeknek megfelelően táborokba, frontokba rendeződik, ahol a külföldi hatalmak helyett harcukat a helyi erők vívják. 4 Eredetileg udvar, udvari kihallgatás. A mai afgán politikai gyakorlatban a legkisebb vezető is egyszerre fogadja a hozzá folyamodókat, így a klientúra egymással is kapcsolatot ápol az ügyintézés közben. 5 Törzsi vagy faluközösségi tanács. 6 Nem arról van szó az egyezmény első függelékében, hogy a különböző afgán fegyveres csapatok demilitarizálják Kabult, hanem hogy be sem vonulnak, hiszen a tálib erők 2001. november 12-én éjjel teljes mértékben önként elhagyták az afgán fővárost, ahol más afgán csapatok a tálibok uralma alatt nem tartózkodtak. A függelék szövegének megfogalmazása szerint „A nemzetközi közösség által az ENSZ irányításával kijelölendő nemzetközi erők tartják fenn a demilitarizált városban a rendet." Akkor még kéksisakos, klasszikus békefenntartó misszióra történt a nem túl világos utalás. 2007. tél 109
