Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ÁZSIA - Wagner Péter: A NATO szerepvállalása Afganisztánban és a magyar PRT
A NATO és Magyarország szerepvállalása az afganisztáni válságkezelésben Mivel a PRT-vel kapcsolatban számos új kifejezést, rövidítést kell lefordítani magyarra, az egységesség elvét szem előtt tartva a Landesz-Takács-Tálas szerzőhármas által használt magyarításokat használtam.6 A nemzetközi erők megjelenése Afganisztánban A 2001. szeptember 11-i merényletek után az Egyesült Államok páratlan gyorsasággal döntötte meg a tálib rezsimet Afganisztánban. A Tartós szabadság hadművelet (Operation Enduring Freedom, OEF) október 6-án kezdődött, és 16-a után már csak elszigetelt területeken folytak a harcok, Kunduzban (Eszak-Afganisztán) és Kandahárban (Dél-Af- ganisztán). A nemzetközi közösség 2001 decemberében a Bonn melletti Petersbergbe hívta össze a legjelentősebb afgán érdekcsoportokat. Utólag elmondhatjuk, hogy az itt született egyezmény az afgán helyreállítás legsürgősebb elemét kívánta rendezni, azaz a politikai intézményrendszer demokratikus alapokon történő újjáépítését.7 A bonni egyezmény kiegészítéseként, annak támogatására született döntés a biztonsági szektor reformjáról (SSR) a 2003 áprilisában Berlinben összeülő G8-as csúcson. Ennek értelmében úgynevezett keretnemzetek (lead nations) irányításával elindították az új Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) kiképzését (Egyesült Államok), a rendőrség reformját (Németország), a kábítószer elleni küzdelem megszervezését (Egyesült Királyság), az igazságszolgáltatás reformját (Olaszország) és a Lefegyverzés, demobilizálás és reintegráció programot (Disarmament, Demobilization and Reintegration, DDR, Japán).8 Az egyezmény első függeléke tartalmazta azt is, hogy a különböző afgán fegyveres csoportok demilitarizálják Kabult, a helyükre pedig nemzetközi biztonsági erők érkeznek, ezek jelenlétét jogilag az ENSZ BT felhatalmazása alapozza meg. A később ISAF-nek elnevezett, kezdetben háromezer fős nemzetközi erőben NATO-tagországok is részt vettek. Ennek az volt az előzménye, hogy már a NATO 2002-es prágai csúcstalálkozóján - ezen a fő kérdés a szövetség reformja és átalakulása volt - vita tárgya volt a szervezet közvetlenebb szerepvállalása a közép-ázsiai országban.9 Az ISAF-erők megjelenését Kabulban sikerként értékelte a nemzetközi közösség, a Karzai-kormány és a főváros lakossága. Az afgánoknak a nemzetközi erők jelenléte azt jelentette, hogy a hadurak milíciái nagyrészt visszavonultak a városból, a külföldi katonák puszta jelenléte csökkentette a korrupt rendőrség pénzéhségét, és csökkent a bűnözés. Ilyen körülmények mellett az ENSZ és az afgán kormány már 2002 tavaszától az ISAF-erők tevékenységének Kabulon túli kiterjesztése mellett kardoskodott, ám mind az Egyesült Államok, mind a nagyobb európai nemzetek tiltakoztak e tervek ellen. Washington legfőbb érve az volt, hogy a Tartós szabadság hadművelet még az egész ország területén folyt, elsősorban a különböző hadurakra támaszkodva, így az ISAF esetleges terjeszkedése korlátozta volna a katonai műveleteket, illetve zavart okozott 2007. tavasz 97
