Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ÁZSIA - Wagner Péter: A NATO szerepvállalása Afganisztánban és a magyar PRT
Wagner Péter volna az amerikai egységek az afgán milíciák közötti együttműködésben.10 Az Egyesült Államok azt is nyilvánvalóvá tette, hogy egyébként sem kíván semmilyen formában hozzájárulni a kiterjesztéshez (légifedezet, légihíd, felderítés stb.). A tétovázáshoz az is hozzájárult, hogy ebben az időben a nagy európai nemzetek elképzelhetetlennek tartották, hogy az ott állomásozó csapataik mellé továbbiakat küldjenek, illetve, hogy a tevékenység kiterjesztéséhez szükséges további katonai eszközöket biztosítsák.11 Márpedig a csapatok létszámának növelése nélkül elképzelhetetlen volt bármilyen válságkezelési hadművelet hatékony folytatása. Amíg Boszniában húsz, Koszovóban pedig 18,5 békefenntartó jutott ezer helyi lakosra, addig az ISAF 4800 katonáját számítva Afganisztánban ez az arány 0,18/ezer fő volt.12 A nemzetközi haderő tevékenységének további kiterjesztése nélkül elképzelhetetlen lett volna a bonni egyezményben elhatározott demokratikus intézményrendszer kiépítése. Az államfő- és a parlamenti választások csúsztak (az elnökválasztásra 2004. július helyett csak október 9-én került sor), és jogosan vetődött föl az igény, hogy ha az egész országban szabad és titkos választásokat akarnak tartani, akkor a külföldi csapatok jelenléte (a nemzetközi megfigyelőkkel együtt) jótékony irányban befolyásolhatja az eseményeket. A NATO válságkezelési szerepvállalása Afganisztánban A NATO 2003 augusztusában vette át az ISAF irányítását,13 és bár már 2003 októberében megszületett az az ENSZ BT-határozat, amely lehetővé tette a Kabulon túli jelenlétet is, az első NATO/ISAF-katonák vidéken csak 2003. december 30-tól jelentek meg. Ekkor vette át Németország az OEF kunduzi (Eszak-Afganisztán) tartományi újjáépítési csoportját.14 A 2004. júniusban Isztambulban tartott NATO-csúcsértekezleten tisztázták véglegesen az ISAF- és benne a NATO-erők tevékenységének területi kiterjesztését. Ennek értelmében az óramutató járásával ellentétes irányban, először északon, majd nyugaton, délen, végül pedig Kelet-Afganisztánban fogják átvenni a területek ellenőrzését a Tartós szabadság hadműveletben részt vevő amerikai erőktől.15 Azok a PRT-k, amelyek addig az OEF irányítása alatt álltak, 2003. július 1-jétől átkerültek az ISAF illetékességébe, ezzel Eszak-Afganisztánban három újjáépítési csoportot vett át a stabilizációs erő, és ezek mellé két újat hozott létre (1. lépcső).16 Az ISAF/NATO-erők műveleteinek kiterjesztésére a védelmi miniszterek 2005. februári tanácskozása után került sor (2. lépcső), amikor Nyugat-Afganisztánban a már meglévő két amerikai PRT közül egyet átvett Olaszország, majd két újabb csoport jött létre spanyol, illetve litván vezetéssel. A NATO-államok külügyminiszterei 2005 novemberben egyeztek meg arról, hogy a tálib-Al-Káida-ellenállás fészkének számító Dél-Afganisztán átvételére a Tartós szabadság hadműveletben részt vevő amerikai csapatoktól 2006 nyarán kerül sor (3. lépcső). 98 Külügyi Szemle
