Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Faragó Tibor: A globális éghajlatváltozás veszélye és a nemzetközi együttműködés
A globális éghajlatváltozás veszélye és a nemzetközi együttműködés is továbbment, és előre vetítette, hogy ennek következménye az éghajlat jelentős megváltozása lehet. A gyarapodó és közzétett megfigyelési adatoknak köszönhetően az ezzel a problémával kapcsolatos nemzetközi együttműködési feladatok - ha nagyon általános formában is -megjelentek az 1972. évi ENSZ-konferencián elfogadott dokumentumban is. Az ajánlások értelmében az energiatermelés és -felhasználás környezeti hatásait megfelelően mérni, elemezni kell, különös tekintettel többek között a szén-dioxid-kibocsá- tásból adódó hatások szintjére, továbbá a kormányoknak előzetesen és megfelelően értékelniük kell a különféle tevékenységek lehetséges éghajlati hatásait, s minél szélesebb körben tájékoztatást is kell adniuk erről (UNCHE, 1972, 57. és 70. ajánlás). 1979-ben már kifejezetten egy ezzel a témakörrel foglalkozó nemzetközi konferenciát - éghajlati világkonferenciát - rendeztek Genfben, ahol felhívást fogadtak el, és ebben sürgették a hatékonyabb nemzetközi együttműködést a földi éghajlat megváltozásának megelőzésére, amit emberi tevékenységek idézhetnek elő. Az ausztriai Villachban 1985-ben, majd az olaszországi Bellagióban 1987-ben megtartott szakmai konferenciák már konkrétan a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának és globális éghajlati hatásaival, valamint a legfontosabb tudományos és a lehetséges szakpolitikai teendők meghatározásával foglalkoztak. A villachi konferencián tették közzé a svéd Bert Bolin által vezetett tudós csoportnak az International Council of Scientific Unions (ICSU) részére készített jelentését, amely minden korábbinál egyértelműbben hívta fel a figyelmet a földi éghajlat lehetséges megváltozására és ennek szerteágazó társadalmigazdasági következményeire. Mindeközben a szakosított intézmények javaslatait figyelembe véve 1983-ban az ENSZ közgyűlése határozatot hozott egy külön bizottság létrehozásáról azzal a mandátummal, hogy tekintse át a földi környezetre gyakorolt hatásokat, és határozza meg azokat a lehetséges lépéseket, amelyekkel ezek a hatások nemzetközi együttműködés keretében kezelhetők, és azokat a megfelelő környezeti stratégiákat, amelyek hozzájárulhatnak a fenntartható fejlődés eléréséhez (UN, 1983). A „pionír" időszak: 1987-1992 A fenti előzmények után az „újkori" éghajlatváltozás problémájával kapcsolatos széles körű politikai együttműködés megindulását 1987-től számíthatjuk. Ebben az évben látott napvilágot a Gro Harlem Brundtland norvég miniszter által vezetett ENSZ-bi- zottság - az ENSZ környezet és fejlődés bizottság - jelentése Közös jövőnk címmel. A jelentés fontos érdeme, hogy nem egyszerűen a környezeti ügyekkel foglalkozik, hanem rendkívül széleskörű értékelést nyújt a világ folyamatairól, azok egymással összefüggő társadalmi és környezeti hatásairól, és ebben a megközelítésben teszi meg részletes 2007. tavasz 83
