Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Varró László: Az energiaellátás biztonsága és a magyar külpolitika
Az energiaellátás biztonsága és a magyar külpolitika mintegy 95 százalékát olajtermékek biztosítják, ez adja olajfogyasztás túlnyomó részét. A földgáz Magyarországon csaknem teljes mértékben kiszorította az olajat mind a fűtésből, mind a villamosenergia-termelésből. A villamos energia domináns a háztartási gépek és az ipari berendezések meghajtásában. Erőteljes kapcsolatok vannak az alrendszerek között: a villamosenergia-termelésben nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a szabályozási célokra használható rugalmas gáztüzelésű kapacitások, ugyanakkor sem az olajfinomítókat, sem a földgáz szállítását végző kompresszorokat nem lehet villamos energia nélkül működtetni. Ezeknek a kölcsönös függőségi kapcsolatoknak fontos szerepük van az ellátásbiztonságot javító külpolitikai lépések meghatározásában. A három alrendszer műszaki jellegzetességeivel kapcsolatban említést érdemel, hogy a villamos energia nem tárolható, a hálózatba betáplált és onnan elfogyasztott energia egyensúlyát folyamatosan tartani kell. A földgáz tárolható ugyan, de csak drága és speciálisan erre tervezett létesítményekben, bizonyos nyomásingadozás a csővezetékekben megengedhető, viszont a szolgáltatás kimaradása utáni visszakapcsolás sokkal nehezebb, mint az áram esetében. A villanyhoz hasonlóan a gáz is csak különleges, kizárólag erre a célra használt infrastruktúrán szállítható. Az olajtermékek tárolhatók és vasúton is szállíthatók, az olaj esetében azonban globális problémát jelentenek a kritikus fontosságú termelőket érintő politikai és katonai konfliktusok (Irak, Irán, Nigéria, Venezuela). A Magyarországon felhasznált primer energia túlnyomó többsége importból származik, az ország ezen felül jelentős mennyiséget importál villany formájában is. Emiatt az energiapolitikának elkerülhetetlenül vannak külpolitikai vonatkozásai is. Az energetikai eszmecserékben gyakran felvetődik a „túlzott importfüggőség" problémája. Megítélésünk szerint Magyarország természeti adottságai alapján képtelen belső energetikai erőforrásokból egy modem iparosodott társadalmat ellátni. Az importfüggőség mérséklésére szóba jöhető alternatívák mindegyike csak korlátozott potenciállal bír: • A hazai konvencionális energiaforrások nagyobb volumenű növelése (Bős-Nagymaros, toronyi lignitbánya) környezetvédelmi szempontból elfogadhatatlan. • A makói árok nem konvencionális gázkészlete valóban jelentős, de kitermeléséhez jelentős technológiai problémákat kell még megoldani. Alapértelmezésben nem számítunk arra, hogy középtávon a makói nem konvencionális gázkészlet a hazai energiamérlegben jelentős súllyal szerepeljen. • Új atomreaktor csak nagyon nehezen lenne beilleszthető a hazai villamos rendszerbe. A rendszerváltás óta bekövetkező gazdasági változások lényegesen csökkentették az éjszakai áram iránti keresletet. A csúcsidei kereslet ugyanakkor növekszik, miközben az atomreaktorokat folyamatos üzemeltetésre tervezik. Már négy reaktor mellett is rendszeresen kell a paksi atomerőművet visszaterhelni éjszaka. Egy esetleges új nukleáris kapacitás kiépítése valójában intenzívebbé tenné a magyar energetika nemzetközi kapcsolatait, mivel annak üzemeltetése csak akkor képzelhető el, ha az új egység éjszaka egy regionális piacon jelentős exportőrként működik. 2007. tavasz 65
