Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Vidák Rózsa egy kurd faluból, anyanyelvűk kurmandzsi, amelyet a két lányuk már nem beszél, bár gyerekkorukban még ez volt a család közös nyelve. Idősebbik lányuk - aki meghívott engem - töröknek tartja magát és családját is. További kérdezősködésre azt a választ kaptam, hogy ők már keserves munka árán felemelkedtek a kurdok közül. Ez abból is látszik, hogy Adana belvárosában, egy négyszobás lakásban élnek, a gyerekek pedig egyetemet végeztek. Egyáltalán nem örült neki, hogy szüleitől kurd szavakat kérdezgettem, megalázónak tartotta, hogy a kurdokkal akarom őket azonosítani. A szülők hozzáállása más volt, eleinte csodálkoztak, meglepődtek, hogy tudomásom van a kurdok- ról, majd örültek, hogy érdeklődöm irántuk. Kérdésemre, hogy ők kurdnak tartják-e magukat, idősebbik lányuk válaszolt helyettük: nemmel. Viszont kisebbik lányukról - aki szintén angoltanárnak készült - kiderült, hogy Diyarbakirba ment főiskolára, és sorsközösséget érez a kurdokkal, ezt viszont az egész család helytelenítette. Ebben a családban több különböző attitűd figyelhető meg. A szülők vágya a társadalmi felemelkedésre, amelyet egyenlőnek tartanak az asszimilációval; az egyik lány teljes és sikeres asszimilációja és a másik lány tudatos visszafordulása kurd identitása felé. Ezen kívül egyértelműen tetten érhető, hogy a kurd identitást egy szociális osztállyal, a kirekesztett underclass-szal azonosítják, annak ellenére, hogy tudják, a kurdoknak vannak jól szituált, értelmiségi képviselői is. Ennek alapján Ensaroglu fentebb idézett állítását a kirekesztettségről úgy pontosítanám, hogy a kurdnak tartott (de nem feltétlenül kurd) menekültek az olyan városokban, mint Adana, Mersin és Antalya, nem léphetnek be a török identitással azonosított középosztály negyedeibe. Szociális különbségek minden etnikumnál, nemzetnél léteznek, még ott is, ahol ezt jelentős redisztribúcióval igyekeznek csökkenteni. A kurd identitásban azért tartom mégis relevánsnak ezt a kérdést, mert a nagyvárosok nyomornegyedeiben, illetve délkeleten élők kirekesztődésen alapuló, szegénységi identitást képviselnek, hasonlóan a magyarországi cigánysághoz. Ha a kurd identitás valóban azonosul vagy azonosítják a szegénységgel és a kirekesztettséggel, akkor a társadalmi felemelkedés egyet fog jelenteni az asszimilációval, ahogyan azt az adanai család példája is mutatja. Kérdés, hogy mennyire lesz vonzó a kurd identitás a középosztálynak, akar-e majd élni kulturális, nyelvhasználati jogaival, ha a legalsó osztály fogja meghatározni a kurdok reprezentációját. Elképzelhető, hogy a középosztály asszimilációja olyan helyzetet idéz elő, amikor a leszakadó társadalom érdekeiért küzd egy szűk értelmiségi réteg. Kurd identitás, merre tovább? Az iraki kurdok mostani helyzete felveti a kérdést, hogy lehet-e a törökországi kurd identitást továbbra is önállóan, nemzetállami keretek között értelmezni. Milyen hatással van az iraki autonóm terület léte a régióra, egy esetleges összkurd identitásra? A török politika súlyos közvetlen és közvetett veszélyforrásnak tekinti az önállósuló kurd tartományt, amelyet katonai intervencióval fenyeget, ha az iraki kormány nem hajlan64 Külügyi Szemle
