Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Változó identitások: kurdok a török nemzetállamban nehezebb tehát általánosságban beszélni egy több milliós csoportról úgy, hogy közben földrajzi és szociokulturális környezetük teljesen különböző. A nemzeti identitás elvileg ezeket a különbségeket hivatott felülírni, az viszont nagyon nehezen mérhető, hogy a kurdok hány százalékánál volt prioritása ennek az identitásrétegnek. Kurd pártok a jobb- és a baloldalon egyaránt létrejöttek, de hosszú távon a baloldal tudott nagyobb tömegeket megszólítani, illetve ebben az időszakban a török baloldal részben felvállalta a kurdok ügyét. Ez több okból is adódott. Egyrészt a hagyományos kurd régiók a török átlaghoz képest is nagyon elmaradottak voltak, súlyos gazdasági és szociális nehézségekkel küzdöttek, és ezek megoldását a baloldal emelte be programjába. Másrészt a kurdok nem is léteztek a jobboldal diskurzusában: Törökországot szerintük az alkotmány értelmében továbbra is kizárólag törökök lakták. Az elmúlt évtizedek török nemzetépítése nagy hatást gyakorolt a teljes lakosságra, különösen a városokban. Az emberekben kialakult a nemzethez való lojalitás tudata. Ez azonban nem jelent megváltoztathatatlan identitásokat. A kurd mozgalmak és a központi hatalom ellenreakciójának hatására a korábban asszimilálódott kurdok megváltoztathatják identitásukat, illetve már törökként született generációk is felfedezhetik újra kurd identitásukat. Ez a mai napig létező jelenség.59 A törökországi változásokon kívül bizonyos szinten a nemzetközi tendenciák is hatással voltak a kurdokra. Az európai etnikai szecesszió, a baloldali munkás- és diák- mozgalmak hangulata megérintette Törökországot is. A baszk és katalán nacionalisták sok közös vonást mutatnak a kurdokkal.60 A fejlődő országok dekolonizációs folyamata is hatással volt rájuk, s az is, hogy az ENSZ és egyéb nemzetközi szervezetek rendszeresen hangoztatták a népek önrendelkezésének jogát. A kor egyik hangadó személyisége, Ismail Be§ikgi fogalmazta meg azt a nézetet, mely szerint a kurdok a török belső kolonizáció (internal colonialism) áldozatai.61 Ezzel el is érkeztünk a bevezetésben már megemlített problémához, hogy a kurd identitás, a kurd etnikum vagy nemzet léte politikai kérdéssé válik. A hatvanas és hetvenes években formálódó modem kurd mozgalom képes volt kialakítani egy önálló kurd öntudatot, és abba integrálni a kurd apolitikus etnikum központi és perifériális csoportjainak is egy jelentős részét. A vezetők és a tagok között voltak kurmandzsi, zaza és csak törökül beszélő, szunnita és alevita kurdok is. Ez nem jelenti azt, hogy a kurd mozgalom, vagy akár a kurd nemzet ideáljának támogatottsága teljes és általános volt. De a támogatók illetve a kívül maradók csoportjai nem a korábbi nyelvi, törzsi, vallási törésvonalak mentén alakultak.62 A törzshöz tartozás, illetve a vallás szerepe az identitásban veszített korábbi jelentőségéből, a nagyvárosokban mindenképpen, a rurális vidékeken kisebb mértékben. Feltételezhető, hogy a kurd területeken élő, de a törzshöz nem tartozók egy része a kurd, míg másik része a török identitást találta vonzóbbnak. Voltak teljesen ambivalens jelenségek is, ami abból adódott, hogy a köztudatban is kialakult egy alevita bal, 2007. tél 53
