Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Vidák Rózsa tette - kapcsolata ellenséges lett. Ez a kurd régiók további leszakadását eredményezte, és csökkentette a mobilizációt.45 A betiltott vallási jelképek, medreszék (vallási iskolák) és általában az iszlám értékrend és közösség helyén egy olyan vákuum keletkezett, melyet az adott körülmények között csak a kurd etnikai identitás tölthetett be. A témával foglalkozó kutatók egybehangzó véleménye szerint a kurd etnikai identitás születéséért, átpolitizálódásáért és később szélsőséges radikalizálódásáért elsősorban a török nemzetállam felelős. A kur- dok egy hibás nemzetépítés áldozatai, ami egyrészt nem volt képes pozitív ösztönzőkkel asszimilálni a kurdokat, másrészt túl merev volt ahhoz, hogy helyet biztosítson egy etnikumnak. A közösen átélt diszkrimináció, az erőszakos asszimiláció és az ellenállás tovább közelítette a kurdokat egymáshoz. Közönséges zendülők vagy forradalmárok? A kurd etnikai öntudat megjelenését általában az első kurd felkelésekhez kapcsolják. 46 Az 1925 és 1938 közötti időszakban több lokális felkelés is kirobbant, ezeket törzsek, törzsszövetségek, illetve a hozzájuk kapcsolódó vallási vezetők szervezték. Céljuk az ottomán korban létezett autonómiájuk visszaszerzése volt, de egyre népszerűbb lett az önálló Kurdisztán gondolata is. Hosszú távú sikereket nem tudtak elérni, a megtorlás viszont brutális volt, és az ellenállásnak ezt a formáját végleg elhallgattatta.47 Az ezt követő három évtizedben úgy tűnt, az egyre öntudatosabbá váló kurdoknak lehetőségként csak az asszimiláció marad. A felkelések időszaka kétségkívül nagy hatással volt a kurd identitás alakulására, a kurd nacionalisták előszeretettel hivatkoznak ezekre az eseményekre, sőt már a 19. század végére datálják a modem kurd öntudat megjelenését. „Itt most nem egyéni ambíciókról van szól, hanem egy nemzet túléléséről." A Der Adler von Kurdistan című nacionalista regényben ezzel a mondattal utasítja vissza a kurd felkelés vezére a törököket, akik fontos politikai pozíciót ajánlanak neki az együttműködésért cserébe.48 Strohmeier szerint az igazság szempontjából ennél jóval hitelesebb az az állítás, hogy a kurd felkelés vezetőinél a személyes érdekek és a nép érdekeinek találkozásáról volt szó. Az első nacionalista törekvések kibontakozásánál jelentős szerepe volt az értelmiség ambícióinak, ők meg akarták őrizni politikai befolyásukat, területük feletti autonómiájukat a központosítás ellenében. Ezen egyéni ambícióikból kifolyólag törekedtek arra, hogy a törökökkel szemben megformáljanak egy „mi csoportot". A gyakorlati érdekeken túl Strohmeier szerint a nacionalista diskurzus nemesítő, felmagasztaló jellege erősítette a kurd elit önbecsülését, és ez a kitartó ellenállást is segítette 49 A kurd nacionalista értelmezések beszivárogtak a tudományos szakirodalomba is, ezeket Bruinessen, majd White kutatásai és kritikái értékelték át.50 Több kurd nacionalista szervezetnek tekintett csoportról, törzsről bebizonyították, hogy nem a kurd nép harcosai, hanem inkább egyszerű banditák voltak, akik rendszeresen keresztény, 50 Külügyi Szemle
