Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Vidák Rózsa Az Ottomán Birodalmat ugyanis a muzulmán közösség, a muzulmán testvériesség ideológiája15 tartotta össze legfelülről, melyben a nem muzulmánok külön jogállással rendelkeztek, ami a millet rendszerben öltött testet. Ezt az iszlám csoportszolidaritást utóbb már a nacionalista kurd vezetők illetve a török politika is megpróbálta életre kelteni, több-kevesebb sikerrel.16 A kurd muzulmán közösségen belüli különbség abban gyökerezik, hogy egyrészt a kurdok többsége az ortodox Shafi'i iskolához csatlakozott, mely a szunniták négy iskolájából is a legszigorúbb iszlámot képviseli.17 Ezen felül kisebb részük tizenkettes ortodox síita. Másrészt viszont a Közel-Kelet leginkább heterodox szektáinak fontos központjai vannak kurd vidékeken. Erre több magyarázat is létezik. Lehetséges, hogy a hegyekben élők egy részéhez már eleve heterodox iszlám szekták térítői érkeztek, akik itt menedéket találtak üldöztetéseik elől. De arra is vannak bizonyítékok, hogy a korábban ortodox hitre tért csoportok újabb generációi régebbi, helyi szokásokat ültettek át vallásos rituáléikba. Az elzárt vidékeken az ősi vallási szokásoknak, rituális szertartásoknak még a 20. században is élő hagyománya volt.18 A több tucatnyi heterodox szekta közül a három legjelentősebb az alevita, az ahl-e haqq („az igazság emberei") és a yezidi. Közülük Törökországban találhatók kisebb yezidi közösségek, melyeket az ottomán korban még minden szempontból muzulmánként kezeltek. Ez azonban a 20. században megváltozott, egyre inkább kiszorultak ebből a közösségből. Jelentősebb számban élnek aleviták Törökországban; többségük a zaza nyelvet beszéli, de vannak kurmandzsi és török nyelvű aleviták is. Az alevitákat síita szektaként szokták aposztrofálni, a többségi ortodox környezetben különleges vallási liturgiájuk, eltérő kultúrájuk miatt zártabb közösségeket alakítottak ki.19 Meg kell még említeni a Törökország egész területén elterjedt szúfi rendeket, melyek társadalomszervező, politikai szerepe jelentős a kurd társadalom történetében, az ottomán korban és a nemzeti mozgalmak idején egyaránt.20 Kisebb számban továbbá mindig is éltek keresztény és zsidó közösségek is a kurd vidékeken. Ok általában speciális funkciókat láttak el a közösségen belül, a közösség részei voltak, sőt a törzsfők sokszor mint tulajdonra hivatkoztak rájuk.21 De mivel a vallás az egyik legfontosabb identitásformáló erő volt a nemzetté válásig, önálló identitásuk volt. Tehát a közös nyelv vagy az életközösség csak másodlagos szerepet töltött be. A 20. század elején többségük elmenekült, az üldöztetés áldozata lett, esetleg más vallásra tért át. Számuk mára Törökország kurd vidékein elenyésző. Törzs A törzs, illetve a törzsszövetségek egy közös ős személyén és az általa megvalósuló vérségi kapcsolaton alapulnak. A törzsi identitás lényege a közös eredet mítosza, amely egy meghatározott területhez is kapcsolódik. Az ottomán korban egyértelműen a törzs jelentette a társadalom szervező egységét a kurd vidékeken. A decentralizált birodalom 46 Külügyi Szemle
