Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Változó identitások: kurdok a török nemzetállamban távol eső területei nagyfokú autonómiát élveztek, a mindennapi életre, így az identitásra is korlátozott hatással volt a birodalomhoz való tartozás. A törzsi vezetők hatalmi pozíciójuk függvényében különböző feladatokat láttak el, mint például adószedés, bíráskodás, határvédelem, különböző központi források és területek elosztása. A vezetők között komoly hierarchia létezett. Egy törzsön belül az adott vezető mindig monopolizálta a felette állóval (egy másik törzs, esetleg törzsszövetség vezetőjével vagy magával az állammal) való kapcsolattartás jogát. Ez az államot is megakadályozta abban, hogy hatalmát területén belül minden egyes egyénen közvetlenül gyakorolhassa. A nyugati mintát utánozó nemzetállami modell előtt a birodalmi irányítás sem ideológiai, sem gyakorlati okot nem látott arra, hogy a kurdokat vagy más társadalmi csoportokat egy homogén birodalmi identitásba integrálja.22 Törzseken felüli szervező erő csak a vallás lehetett, illetve vallásos intézmények, mint például a fent említett szúfi rendek, melyek a 19. század elejétől rendelkeztek ekkora hatalommal.23 Különböző vallási szekták képesek voltak egyszerre jelen lenni egy törzsön belül, több vegyes felekezetű (de muzulmán) törzsről is vannak feljegyzések.24 Ahogy nem létezett birodalmi nemzeti identitás, úgy kurd etnikai identitás sem létezett a 20. század előtt. Magát a kurd szót is a kurd törzsekre és nem egyének megnevezésére használták. A kurd nyelven beszélő, azonos területen élő parasztok, vagy egyéb törzshöz nem tartozó városlakók nem számítottak kurdnak. Egy együtt élő közösségen belül léteztek törzshöz tartozók (ashiret) és a törzshöz nem tartozó (ra'yat vagy kurmandzs) személyek. Habár a törzshöz nem tartozó emberek nem képeztek homogén csoportot, mégis sokszor csak így nevezték meg őket, ami szintén azt támasztja alá, hogy a törzshöz való tartozás volt a legfontosabb distinkció.25 Az első, kurdokat említő források is törzsekről, törzsek közötti területi háborúkról szólnak, már a 13. századtól.26 Az Ottomán Birodalmon korában a különböző kurd emirátusok, törzsekből szerveződő szövetségek rivalizálása folyamatos volt. Ez a hagyomány nem segítette elő a nemzeti egység kialakítását. A Közel-Kelet első világháború utáni rendezésekor a kurd törzsek nem voltak egységesek, és egyik szerveződés sem volt elég erős ahhoz, hogy jelentősebb egységeket tudjon irányítása alá vonni.27 Nem létezett olyan politikai intézmény, sem hatalmi elit, mely kellő autoritással képviselhette volna a kurdokat nemzeti, nemzetközi szinten, mely elengedhetetlennek bizonyult egy mesterséges, alapvetően felülről szerveződő politikai társadalmi átalakuláshoz, mint amilyen a nemzetté válás folyamata. Az 1920-1923-as török szabadságharc kritikai elemzése28 az akkori kurd identitásról is képet adhat. Habár az atatürki vezetés az ottomán hagyományokkal ellentétben egy új ideológia, a nacionalizmus hatása alatt próbálta újjászervezni magát, felismerte, hogy a háborúhoz szüksége van a kurd törzsekre. Ezért a felszabadító háború hivatalos ideológiai alapja nem a török nacionalizmus, hanem a muzulmán összefogás lett a keresztényekkel29 szemben. Habár a későbbi kurd nacionalisták önállósági törekvéseik 2007. tél 47
