Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Vidák Rózsa különböző utakat jártak be. Ezért úgy gondolom, releváns kérdés lehet önállóan a törökországi kurdokkal foglalkozni, és csak annyiban kitérni a környező országok szerepére, amennyiben ez a törökországi jelenségeket befolyásolta. Mivel a kurd identitás szoros összefüggésben van, sőt egyfajta ellenreakciója a török nacionalizmus4 és a török nemzetállam fejlődésének, ezért ennek elemzésére is hangsúlyt fektetek. Egység és megosztottság - a kurd identitás rétegei Kiket neveznek egyáltalán kurdoknak? Erre a kérdésre idő és tér függvényében különböző válaszok adhatók. Léteznie kell azonban egy csoportnak, melyet már a nemzetté válási folyamat elindulása előtt kurdként tartottak számon, vagy amely kurdként definiálta saját magát. Az iszlám hódítás idején a kurd kifejezés a nomád szinonimája volt, a 11. századtól számos utazó és történetíró munkáiban útonálló bandita csoportok megjelölésére szolgált, amit a 19. századi európai utazók is átvettek.5 Perzsa iratokra hagyatkozva megállapítható, hogy már a 16. század végén létezett egy apolitikus kurd etnikum.6 Orientalista szerzők írásaiban, illetve az ottomán és a perzsa adminisztráció feljegyzéseiben gyakran találkozhatunk a kurd megnevezéssel; köztük létezett egyfajta konszenzus arról, hogy kiket neveznek kurdnak. Eszerint kurdok voltak azok a törzsek, amelyek nem török, perzsa vagy arab nyelven beszéltek; nomád, ritkábban letelepedett életformát folytattak; Kis-Ázsia keleti részén, a Zagrosz-hegység vidékén éltek; vallásuk szerint szunniták, síiták voltak vagy valamilyen kisebb muzulmán szektához tartoztak. Volt egy-két olyan törzs (például a Lur vagy a Bakhtiari), melynek hovatartozásáról eltérő feljegyzések születtek, de az egyértelműen állítható, hogy a törzsekhez nem tartozó parasztok, városlakók nem tartoztak a kurdok közé. Tehát a kurdokat a környezetük nem pozitívan, hanem negatívan definiálta; vagyis inkább az által határozták meg, őket, hogy ki nem tartozott közéjük. Bruinessen szerint a kurdok között (csakúgy, mint bármely más etnikai csoport között) létezett egy belső mag, akik félreérthetetlenül kurdok voltak. Az őket közelebbről vagy távolabbról körbevevők kurd- ságuk mellett más identitásaikat is fontosnak tartották, akár adott helyzettől függően hangoztatták egyiket vagy másikat.7 Azt,' hogy ki tartotta magát kurdnak, és hogy ez a kurdság mit jelentett számára, még nehezebb visszamenőleg meghatározni - különösen azért, mivel szükségképpen a jelenkor fogalmi kereteiből (nemzet, etnikum, nemzeti nyelv) indulunk ki. Az etnikai identitás az ottomán korban nem volt meghatározó, az identitás más rétegei (elsősorban a törzshöz, családhoz vagy vallási közösséghez való lojalitás) sokkal fontosabbak voltak. A birodalmi irányítás sem foglalkozott ezzel, a társadalmi csoportokat képező millet rendszer vallási kategóriákon alapult. A kurd etnikumhoz való tartozás csak a nemzetté válás folyamata során kerül előtérbe és írja felül az egyéb identitásokat. 44 Külügyi Szemle
