Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Túlélő múlt? A hidegháború velünk élő energiabiztonsági tapasztalatai
Szemerkényi Réka A nyugati energiastratégiai gondolkodás tehát koncepcionálisan is gyenge, mert nagyrészt egyoldalúan energiaimportőri téziseken nyugszik. Hátránya valójában nem az energiapolitikai eszközök hiányából, hanem koncepcionális féloldalasságából fakad. ...a történet... Ha az Európa feletti befolyás kérdése, megszerzése a kétpólusú világ alapvető feszültség-gócaként határozható meg, és ha a szénhidrogénekben szegény Európa második világháború utáni gazdasági fejlődésének egyik leggyengébb pontja éppen szénhidrogén-ellátásának biztosítása volt, akkor a hidegháború stratégiai szempontú elemzésében központi figyelmet igényel a kontinens szénhidrogén-ellátásának ügye. Az 1945-tel kezdődő új világpolitikai keret, a bipolaritás egyszersmind a nemzetközi energiahordozó-váltás időszaka is volt.5 Az új energiahordozóra való átállás azonban Európának az energiaexportőrből energiaimportőrré válást is jelentette.6 A korszak meghatározó keretét jelentette az energiaárak alacsony szintje, ez azonban hosszabb távon a nemzetközi kőolajfogyasztás gyors növekedése következtében nem volt tartható.7 Az energiapolitika 1945 utáni első korszakának jelentős fejleménye volt az OPEC létrehozása. A szervezet tevékenysége csak a hetvenes évek elején érzékeltette valódi hatását, az olajexportőrök magatartásának összehangolásával kialakult 1973-as olajár- robbanásban. Azonban a konkrét nemzetközi gazdasági és politikai hatás mellett külön figyelmet érdemel az „OPEC-jelenség": a szervezet létrehozásával öltött először konkrét formát az a koncepció, melyben a szénhidrogének az exportőr országok nyomásgyakorlásának eszköztárába kerültek át, s mind a gazdasági, mind a nemzetközi politikai befolyásszerzés potenciális stratégiai eszközei lettek. Nyugat-Európa energiapolitikája - először óvatosan - az 1956-os szuezi válságot követően,8 majd markánsan az 1973-as olajárválság után fordult a Közel-Keletről származó olajimportfüggés csökkentésének érdekében a szovjet szénhidrogénimport felé.9 Nyugat-Európa függése a Közel-Kelettől a szovjet szénhidrogénimportot előnyös stratégiai megoldásként jelenítette meg Európa számára.10 Ezért a hatvanas években meginduló szovjet olajimport a hetvenes évek elején nagy lendületet vett. Az 1973-as válság után az olajárak ugrásszerű emelkedése rövid távon Nyugat-Európa mindkét nagy olajexportőr-térségének, mind a Közel-Keletnek, mind a Szovjetuniónak, jelentős nyereséget hozott. Azonban középtávon az olajár-növekedés nyugat-európai politikai elemzése a Közel-Keletet, mint az energiaellátásban megbízhatatlan partnert kezdte kezelni. Az innen származó importnak alternatívát kívánt teremteni, és stratégiai módon fordult a szovjet szénhidrogénimport felé. Mindennek következtében az 1973-as olajárrobbanás következményeként a Közel-Kelet piaci részesedése Nyugat-Európa országainak ellátásában csökkent, míg a Szovjetunióé nőtt.11 Azaz míg rövid távon mindkét olajexportőr 38 Külügyi Szemle
