Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Deák András György rosok közti egyre feszültebb kapcsolatok minden következményét. Ha viszont nagy globális játékosként, a downstream aktívákra pályázó nyugati típusú cégként próbálja bemutatni önmagát, akkor a méreteiből fakadó ódzkodással szembesül. Pedig a Gazprom-menedzsmentnek a hosszú távú túlélés ma csak a nyugati befektetések révén képzelhető el. Mint az a magántulajdonú nagyvállalatoknál megfigyelhető, a hosszú távú politikai védelmet csakis külföldi eszközök megszerzése, a multinacionális sajátosságok erősítése jelentheti. A mai Oroszországban egyedül ez tarthatja vissza hosz- szabb távon is a feltörekvő, „vagyontalan" politikai csoportokat egy-egy ilyen cég letámadásától és kizsigerelésétől.55 A Kreml nem szívesen viszi belső konfliktusait nemzetközi színtérre, aligha tudná ezen cégek külföldi aktíváira is rátenni a kezét, és az esetek többségében kifejezetten megbecsüli ezen vállalatait. Feltételezhető, hogy a Gazprom- vezetés is nagyobb biztonságban érezné magát, ha globális vállalatként saját ügyeit a nemzetközi üzleti élet eminens kérdéseiként mutathatná be a Kreml irányában. Jegyzetek 1 A Gazprom mellett több független gáztermelő, illetve olajcég hoz felszínre földgázt és adja el a belső, nyomott áras piacon. Ez a tétel csaknem a teljes oroszországi termelés 15 százalékára rúg, és részesedésük alkalmas körülmények között egyes vélemények szerint 2010-re akár harminc százalékra is nőhet. A Gazprom eddig meglehetősen cudarul bánt ezekkel a termelőkkel, csak nagyon korlátozottan engedte őket csatlakozni a nagynyomású vezetékrendszerhez, és csak aránytalanul olcsón hajlandó megvenni a földgázukat. Tekintettel az Oroszországon belüli kritikus energiahiányra, az utóbbi időben érvényesülő lassú trend mégis a piacnyitás, a független termelők szerepének növekedése. Az utóbbi öt évben 69 milliárd köbméterről 95 milliárdra nőtt termelésük és a továbbiakban is a Gazprom visszaszorulása várható a belföldi piacon. Anatoly Medetsky: „For Indie Gas Firms, Access Is Crucial". Moscow Times, 2007. március 13. 2 A magyar lakosság kétharmada úgy véli, hogy a politikai, diplomáciai kapcsolatok nagy hatással vannak az ország gázellátásának biztosításakor, és a megkérdezettek több mint nyolcvan százaléka kapcsolatot vélt felfedezni a kapcsolatrendszer állapota és az importált gáz ára között. „Már nincsenek a spájzban?" http://median.hu/object.40e9f5d4-2861-41c5-bd5c-3f82ece3374f.ivy . 3 Magyarországon legalább három-négy ilyen cég van jelen. Ha ehhez hozzáveszük, hogy Magyarországra még nagy nyugati energiacégektől is érkezik feltételezhetően orosz eredetű földgáz, akkor az ügyfelek száma eléri a fél tucatot. 4 Mind az üzleti élet érintett szereplői, mind a regionális elitek számára mindmáig meghatározó, hogy mennyi gázt és milyen áron kapnak. Éppen ezért nem lebecsülendő az a jelentőség, amit a Gazprom szállításai az orosz belpolitikai alkukban játszanak. 5 A Gazprom elsődleges magánosítása 1993 és 1995 között, javarészt a vócseres privatizáció keretében zajlott le. Ennek során mintegy 41 százaléknyi részvény maradt a kormányzat közvetlen kezelésében és tíz százalékot szerzett meg maga a Gazprom, így biztosítva az abszolút többséget. A maradékot szétosztották a dolgozók és a lakosság között, http://www.gazprom.ru/articles/article2900.shtml . 6 A Szovjetunióban az olaj- és gázipart - technológiai szempontból bizonyos mértékben indokolatlanul - élesen különválasztották. Ezért lehetett az egységes olajipari monopóliumot 1991-ben felosztani, majd 1995-től kezdődően privatizálni anélkül, hogy ez érdemben érintette volna a Gazpromot. 28 Külügyi Szemle
