Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Egy monopólium magánélete. Klánok a Gazpromban A menedzseri kiszervezés pedig a kilencvenes években széles körben alkalmazott gyakorlat volt. Mindmáig klasszikus példája a Vlagyimir Bogdanov irányította Szurgutnyeftegaz, de fellelhetők ilyen elemek a Lukoil és a Jukosz történetében is. 7 Ilyen csatorna volt a Megdet Rahimkulov köré szerveződő magyar pénzforgalmi szál, illetve a hozzá kötődő cégek és legfőképpen az AEB. Említésre érdemes a Sztrojtranszgaz vállalat, amely a gáziparral összefüggő építkezések mintegy harmada felett rendelkezett, és részvényei Csemomirgyin fiai, Rém Vjahirev lánya és a többi igazgatósági tag rokonai között voltak felosztva. Hasonlóan bonyolult helyzet alakult ki a FAK-térség gázpiacain, amelyen az Itera nevű cégcsoport tevékenykedett egyértelműen a Gazprom-menedzsment aktív részvételével. Részletesebben: Bulat Sztoljarov: „»Docski« i szünki »Gazproma«. http://www.compromat.ru/main/vyahirev/dochki.htm . 8 David Hoffman: „Foreign Investors Criticize Deals by Russian Gas Giant". The Washington Post, 2000. december 24. Ennél is lenyűgözőbb volt az Iterának a kereskedelemben való részesedése. A 2000-ben elért csúcson 18 milliárd köbméteres termelés mellett mintegy 85 milliárd köbméter gázt értékesített, felét Oroszországban, felét a FAK-térségben. Az Itera szinte a teljes közép-ázsiai termelés értékesítési joga felett rendelkezett, és nemritkán a Gazprom gázát is árulhatta. Jonathan Stem: The Future of Russian Gas and Gazprom. Oxford: Oxford University Press, 2005. 22. o. 9 Többek közt csaknem ötszázaléknyi Gazprom-részvény került a már említett Sztrojtranszgazhoz. 10 Annyiban azért bonyolultabb volt a helyzet, hogy a Vjahirevnek adott, a 35 százaléknyi állami részvényre vonatkozó kezelői jogokat csak a Gazprom igazgatótanácsa és maga Vjahirev jóváhagyásával lehetett volna visszaadni más állami szerveknek. Még akkor is, ha eredetileg az 1996-os elnöki ukáz csak három évre biztosította Vjahirevéknekezt a hatáskört. 11 Noha ezeket az eljárásokat, illetve Alekperov esetében a kihallgatást sokkal inkább a tárgyalási, semmint a leszámolási motívumok dominálták. 12 Magas rangú hivatalnokok állami cégek igazgatótanácsaiba való megválasztatása és az esetek többségében ezen cégek egyfajta „hűbérbirtoki" kezelése 2004 után vált széles körben elterjedtté Oroszországban. Szergej Ivanov első miniszterelnök-helyettes az Egyesült Repülőgépipari Konzorciumban, Alekszander Zsukov és Szergej Nariskin miniszterelnök-helyettesek az államvasutaknál (RZSD), illetve az köztévé egyes csatornájánál (ŐRT) töltenek be ilyen tisztségeket. A közlekedési miniszter Igor Levitin a Seremetyevói repülőtér, a távközlési miniszter a Szvjazinveszt, az ipari miniszter Viktor Hrisztyenko pedig egyszerre négy cégnél, többek között az olajvezetékeket üzemeltető Transznyeftnél lát el ilyen feladatokat. Hírhedt pozíció az Elnöki Adminisztráció helyettes vezetőjének, Igor Szecsinnek a Rosznyefi olajvállalatban elfoglalt igazgatótanácsi széke, míg későn kinevezett főnökének, Szergej Szobjanyinnak már csak a nukleáris iparban tevékenykedő TVEL „maradt". 13 Nem véletlenül a szakirodalom és a gázipari szaknyelv csak a „kikötőiek"-ként hivatkozik erre a gárdára. 14 A közhiedelemmel ellentétben a Szovjetunió felbomlása után a helyi elosztó hálózatok nem kerültek a Gazprom tulajdonába. Az önkormányzatok és a Roszgazifikacija az állami vagyonkezelőnél maradtak, és csak a tömeges fizetésképtelenség vezetett oda, hogy 2005-re 330 regionális szolgáltatóból 206 felett a Gazprom megszerezte az ellenőrzést. Stem: i. m. 38-39. o. 15 A kilencvenes évek folyamán ez elérte a hat százalékot is, egy igazgatótanácsi helyet juttatva a német cégnek. 16 Alekszej Grivacs-Andrej Gyenyiszov: „Menedzser-Putyinec". Vremja Novosztyej, 2006. május 25. 17 Uo. 18 Deák András: „Tranzitológia a gyakorlatban - üzletpolitikai adalékok az orosz-ukrán gázvitához". Elet és Irodalom, 2006. január 13. 19 A későbbiekben nyilvánosságra került ugyan az ötven százaléknyi ukrán részesedés tulajdonosainak neve (a Centragas vállalat mérlegében szerepelt ez a részesedés, amelynek tulajdonosai Dmitro Firtas kilencven százalék és Ivan Furszin tíz százalék), de ennek jelentősége másodrendű. Feltételezhető, hogy a Rosukrenergo jövedelméből az ukrán elit viszonylag széles köre részesül, és ez a juttatás korántsem korlátozódik csak az egyik politikai oldalra. 2007. tavasz 29
