Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Gálik Zoltán: Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra
Gálik Zoltán Tony Blair miniszterelnöksége idején új elemként jelent meg a külpolitikai cselekedetek nemzetközi renddel, igazsággal, igazságossággal való alátámasztása, ami a külpolitika liberális felfogásának gondolatkörébe tartozik. Maga a liberalizmus természetesen nem áll távol a britektől, hiszen a klasszikus whig liberalizmus Nagy-Britanniában született, a liberális szellem áthatja a brit gazdasági, társadalmi identitást, de a külpolitika irányvonala ennek ellenére hagyományosan a reálpolitikai érdekérvényesítés. Ebből a szempontból jogos kérdés: hogyan értelmezhetjük Blairnél a fenti retorikát? Új szemléletként, amelyben a nemzetközi közösség morális elveire, a nemzetközi jogra, az igazságos háborúra való hivatkozás az érdekérvényesítés új „csomagolása", vagy véletlenként, amely a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokra adott amerikai válasz részeként belesodorta Nagy-Britanniát a konfliktusba, esetleg a miniszterelnök személyes megnyilvánulásaként, amelyet követője, Gordon Brown nem fog vállalni? A kérdés vizsgálatakor két további tényezőt kell figyelembe vennünk. Egyrészt tekintettel kell lennünk arra, hogy a hidegháború alatt Európa felé az Egyesült Királyság továbbra is hatalmi egyensúly politikát folytat, de a megváltozott erőviszonyokból következően nem birodalmi keretek között.3 Másrészt a hatalmi egyensúlyi politika feltétele több nagyhatalom jelenléte, márpedig 2001. szeptember 11. után nem lehet multipoláris világról beszélni. A világ unipolárissá vált, annak a szuperhatalomnak, az Amerikai Egyesült Államoknak a vezetésével, amelyhez a briteket a „különleges kapcsolat" fűzi. A „különleges kapcsolat'4 szerepe Az iraki beavatkozást gyakran a „különleges kapcsolat" jellegének változásával hozzák összefüggésbe, és ennek a változásnak egyik megnyilvánulásaként értelmezik a brit külpolitika agresszivitását. Több országnál és nemzetközi szervezetnél is megfigyelhettük, hogy a megváltozott nemzetközi rendszerben újradefiniálja külkapcsolatának alapvető eszköz- és célrendszerét. Blair döntése a háború mellett számos kérdést vet fel. A hidegháború befejeződése után visszatérhet vagy közelíthet-e a brit külpolitika a hagyományos (regionális) egyensúly politikához? Felhasználhatja-e ehhez a különleges kapcsolatot, mint hatalmi multiplikátorát, vagy éppen ellenkezőleg, elmélyíti a szakadékot európai szövetségesei és saját maga között? A kérdések megválaszolásához értelmeznünk kell a különleges kapcsolat jelentőségét főleg a jelenkori brit kül- és biztonságpolitikában. A két ország között a második világháború után kialakuló sajátos viszony a külkapcsolati rendszer több dimenzióját hatotta át. A világháború alatti együttműködés és a hidegháború alatt is fennálló közös stratégiai érdekek kétségtelenül a biztonság- és védelempolitikai dimenziót emelték a középpontba.5 Az együttműködés magába foglalta a védelmi ipar szereplőinek együttműködését,6 a külpolitikai egyeztetéseket, a hírszerzési együttműködést, a külkereskedelmi kapcsolatok elmélyítését, és a közös nyelvi gyökereken alapuló kulturális együttműködést. Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a különleges kapcsolat egyes dimenzióiban 50 Külügyi Szemle
