Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Magyarics Tamás: Iraki homokszem az Egyesült Államok politikai gépezetében
Iraki homokszem az Egyesült Államok politikai gépezetében Magyarics Tamás A háború megnyerése és a béke elvesztése? M anapság már közhely, hogy a Bush-adminisztráció legnagyobb tévedése az Irak ellen indított háború volt. Kizárólag a Fehér Ház és a „nemzetközi intézmények nélküli wilsonizmust" magukénak vallók egyre csökkenő számú csoportja hangoztatja azt a nyilvánosság előtt, hogy még semmi sincs veszve, az Egyesült Államok megnyerheti még az iraki békét, miután a hagyományos háborút egyértelműen megnyerte. Noha általánosságban le kell szögezni, hogy egy adott stratégia értékeit és hátrányait elsősorban nem közvélemény-kutatásokra hagyatkozva lehet megítélni, a jelen esetben úgy tűnik, hogy a szakértői és a „laikus" megítélés gyakorlatilag egybeesik. Miután a Bush-adminisztráció végcélja nem Szaddám Húszéin rendszerének megdöntése, hanem a (tágabb) Közel-Kelet politikai viszonyainak átrendezése volt, az iraki beavatkozás stratégiai következményeinek számbavételénél a bagdadi horizonton túl kell tekintenünk. Mielőtt azonban a lehetséges forgatókönyvekről esik szó, feltétlenül választ kellene találni arra a kérdésre, hogy milyen okok vezettek a jelenlegi helyzethez. Itt és most nem az elméleti vonatkozások a fontosak: a nemzetközi kapcsolatok általános keretével a jelen kötetben egy másik tanulmány foglalkozik, míg az Egyesült Államok külpolitikai hagyományairól, illetve azok mozgatórugóiról máshol már részletesen szó esett.1 A labilis iraki biztonsági helyzet okai sokrétűek. A legáltalánosabb szinten megfogalmazott magyarázat szerint szükségszerű a konfliktus egy olyan helyzetben, amikor - Robert Cooper kifejezését kölcsönvéve - egy „posztmodem" társadalom próbálja egy „modem" társadalomra ráerőltetni a saját politikai, gazdasági, társadalmi és még kulturális normáit is. Továbbá, egy hagyományaira büszke társadalom, amely évezredekig a nyugatitól eltérő civilizációs paradigmában élt, nehezen tűri, hogy olyan kulturális formákat próbáljon egy külső hódító erőszakkal megvalósítani, amelynek az értékeiről ő maga egyáltalán 2007. nyár-ősz 29