Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Romsics Gergely: A nemzetközi rendszer Irak után: régi hegemón, új hegemonikus rend
A nemzetközi rendszer Irak után: régi hegemón, új hegemonikus rend 33 Ennek általunk nem osztott szélsőséges olvasatához 1. Beverly J. Silver-Giovanni Arrighi: „Polanyi's 'Double Movement': The Belle Époques of British and U.S. Hegemony Compared". Politics Society, Vol. 31. No. 3. (2003). 325-355. o. kill. 327. o. A szerzők amellett érvelnek, hogy a hegemonikus rend széthullott, és az Egyesült Államok normák figyelembevétele nélkül jár el. Ez az olvasat szerintünk az Irak-szindróma jellegzetes terméke, és nem veszi figyelembe, hogy Washingon számtalan területen tiszteletben tartja saját normáit. 34 Hank C. Jenkins-Smith et al.: „Foreign and Domestic. Policy Belief Structures in the U.S. and Britain". Journal of Conflict Resolution, Vol. 48. No. 3. (2004). 287-309. o. 35 Joseph S. Nye: „The Decline of America's Soft Power: Why Washington Should Worry". Foreign Affairs, Vol. 83. No. 3. (2004). 16-20. o. 36 A fentiekkel szögesen ellentétes véleményt fogalmaz meg Michael Cox: „Beyond the West: Terrors in Transatlantia". European Journal of International Relations, Vol. 11. No. 2. (2005). 203-233 o. Cox szerint a bizalmatlanság meghatározó az atlanti viszonyban, és ez gyorsan kölcsönös előítéletekké érett. Nézetünk szerint éppen a 2005-2007 közötti időszak nem igazolta Cox várakozásait. Nézeteiben a fenti gondolatot osztja Cox-szal szemben John Peterson: „In Defence of Inelegance: IR Theory and Transatlantic Practice". International. Relations, Vol 20. No. 1. (2006). 5-25. o. 37 Anthony Sampson: „West's Greed for Oil Fuels Saddam Fever". The Observer, 2002. augusztus 11. Julia Day: „Murdoch praises Blair's 'courage'". The Guardian, 2003. február 12. 38 Aysha Emad El-Din: „September 11 and the Middle East Failure of US 'Soft Power': Globalization contra Americanization". International Relations, Vol. 19. No. 2. (2005). 193-210. o. 39 Barry Buzan: „Beyond Neorealism: Interaction Capacity". Im Barry Buzan, Charles Jones-Richard Little: The Logic of Anarchy: Neorealism to Structural Realism. New York: Columbia University Press, 1993.66-80. o. Barry Buzan-Richard Little: International Systems in World History: Remaking the Study of International Relations. Oxford: Oxford University Press, 2000. 79. o. 40 Buzan és Little: i. m. 107-113. o. 41 Colin Gray: „Deterrence in the 21st Century". Comparative Strategy, Vol. 19. No. 3. (2000). 255-261 o. 42 Georg Sorensen: „What Kind of World Order?: The International System in the New Millennium". Cooperation and Conflict, Vol. 41. No. 4. (2006). 343-363. o. kül. 343-345. o. 43 A veszély arányával növekvő preferencia a szövetségesekkel való kooperációra empirikusan, idősorok vizsgálatával is igazolható. Az elsődleges stratégia egy nagyhatalom számára mindig a saját képességek fejlesztése, ám a tényleges komoly konfliktushelyzetben az erődemonstráció nem cél. John A. C. Conybeare: „Arms versus Alliances: The Capital Structure of Military Enterprise". Journal of Conflict Resolution, Vol. 38. No. 2. Special Issue: Arms, Alliances, and Cooperation: Formal Models and Empirical Tests. (1994). 215-235. o„ kül. 222. és 232-233. o. 44 A kétségekkel kapcsolatban 1. Shaun Breslin: „Power and Production: Rethinking China's Global Economic Role". Review of International Studies, Vol. 31. No. 4. (2005). 735-753. o. 2007. nyár-ősz 27
