Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Westphal, Kirsten: Liberalizálva, monopolizálva, rögzítve. Az európai energiapiac ellentmondásai (Joób Kristóf)
Folyóiratszemle Kirsten Westphal: Liberalizálva, monopolizálva, rögzítve. Az európai energiapiac ellentmondásai (Liberalisiert, monopolisiert, fixiert. Antinomien des Energiemarkts in Europa. Osteuropa, 2007. február-március) A z Európai Unió a szomszédsági politika kulcselemeként határozza meg az energiapolitikai együttműködést, és 2006 óta próbálja a biztonságos ellátás, a szabad verseny és a fenntarthatóság alapelveit a keleti partnerek irányában is érvényesíteni. Ez utóbbi törekvése új irányt jelent energiapolitikája és geostratégiája terén. Ugyanakkor az energiapiaci szabad verseny érvényesítésével Brüsszel nemcsak a keleti szomszédoknál, hanem magában az unióban is ellenállást váltott ki, mivel több tagállam érzi fenyegetve általa nemzeti szuverenitását. Az EU valójában már 15 éve próbálja többirányúvá alakítani energiakapcsolatait. Ugyanakkor Oroszország a kulcsfontosságú energiahordozók szállítójaként egyre inkább a „nélkülözhetetlen hatalom" szerepében tetszeleg. Ezt nem minden alap nélkül teszi, hiszen az energiaforrások kérdése, a készletek mind szűkösebb volta miatt, mára meghatározóvá vált a nemzetközi kapcsolatokban. Az EU szomszédságpolitikájával hosszú távon arra törekszik, hogy partnereinek megnyissa az uniós gáz- és árampiacba való integrálódás lehetőségét. Ez a szomszédságpolitika céljai elérése érdekében a már meglévő bilaterális egyezményekre valamint regionális kezdeményezésekre épít. Jó példa a kétoldalú kötődésekre az Ukrajnával 2005-ben aláírt Memorandum of Understanding vagy a Moldáviával folytatott párbeszéd. Ugyanakkor a Kaszpi- és Fekete-tenger vidékét, valamint a szomszédos országokat összefogó bakui kezdeményezés olyan multilaterális mechanizmus, amelyben megfigyelőként még Oroszország is szerepel. Az EU külkapcsolatairól általánosságban el lehet mondani, hogy több koncentrikus körből épülnek fel, amelyekben az uniós normák és szabályozások különböző erőséggel érvényesülnek, és ez a modell különösen igaz az energiakapcsolatokra. A belső körök, vagyis a tagok és tagjelöltek, valamint az Európai Gazdasági Térség országai ezeket a normákat és szabályokat teljes mértékben, de legalábbis nyolcvan százalékban a magukévá tették. A következő kört a 2006. július 1-jén életbe lépett energiaközösségi megállapodás képezi, amely a tagállamok mellett délkelet-európai országokat is magában foglal. Itt elsősorban a közös energiapolitika és -piaci szabályozás a cél. A külső körben találhatók a keleti szomszédok, valamint Oroszország. Itt már a jogszabályi harmonizáció és közeledés nem feltétel, hanem tárgyalások kérdése. Normatív szempontból azért tekinthető az EU energiapolitikája úttörőnek, mert egyszerre próbálja szem előtt tartani a három fő alapelvet, az ellátás biztonságát, a ver206 Külügyi Szemle