Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Westphal, Kirsten: Liberalizálva, monopolizálva, rögzítve. Az európai energiapiac ellentmondásai (Joób Kristóf)
Folyóiratszemle senyképességet és a klímavédelmi szempontok figyelembevételét. Ezzel a politikával az unió jelentős ellensúlyt képez az uralkodó nemzetközi trendekkel szemben, és az elmúlt három-négy évben mindinkább az ellátás biztonságát helyezi előtérbe. Annak, hogy Brüsszel szomszédsági és energiapolitikájával mind szélesebb koncentrikus körökben törekszik az uniós piaci és egyéb normák exportjára, geostratégiai vetülete van. Ez pedig nem más, mint az orosz és az uniós koncepciók versenye a politika és a gazdaság viszonyában. A regionális piacok kialakításának igényét egyre inkább erősíti ugyanakkor a gáz- és olajkészletek megszerzéséért folyó élesedő verseny is. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb kérdés, vajon hogyan lehet működőképes egy regionális energia-együttműködés, amely nem unilaterális és kizárólagos, hanem közösségként a piaci és a szolidaritási normáknak egyszerre kíván megfelelni. Az egységes piac és a megfelelő verseny kialakításának problémája nemcsak a külsőbb koncentrikus körök irányában vet fel problémákat, hanem a tagállamok között is. Brüsszel elismeri ugyan minden egyes tagország jogát arra, hogy saját maga határozza meg, milyen külkapcsolatokkal és milyen „energiamixszel" biztosítja ellátását, ezzel egy időben azonban szorosabb együttműködésre és egyeztetésre próbálja rászorítani őket az energiapolitikában. Ennek ellenére számos nemzeti kormány továbbra is nagy hangsúlyt fektet az önálló, csak a saját ország érdekeit szem előtt tartó politika követésére, de legalábbis hangoztatására. Jó példa fenti problémák összetett jellegére az orosz szállítmányokhoz, elsősorban a Gazprom állami óriásvállalathoz való viszony. Egyrészt ezen a területen jól megmutatkozik, hogy mennyire eltérő elképzeléseket vall az EU és Moszkva az állam és a piac kapcsolatáról. A Gazprom nemcsak a lelőhelyek, hanem a szállítási útvonalak tekintetében is egyeduralomra törekszik, így a nyugati vállalatok tulajdonszerzése az orosz hálózatban csak nagyon korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem képzelhető el. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor az orosz tőke részéről mind nagyobb az érdeklődés a nyugati elosztó rendszerek iránt, és Moszkva gyakran vádolja protekcionizmussal az uniót, ha az az orosz hozzáállás miatt fenntartásokat fogalmaz meg az orosz cégek tulajdonszerzésével kapcsolatban. Arról sem szabad megfeledkezni azonban, hogy számos nyugati energiavállalat magánutas megállapodásokra törekszik a Gazprommal, figyelmen kívül hagyva a közös uniós érdekeket. Jó példa erre az E.ON-nal kötött egyezség a német-orosz északi-tengeri gázvezeték, az Északi Áramlat (Nord Stream Line) megépítéséről. Joób Kristóf 2007. tavasz 207
