Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései Nagyköveti kapcsolatfelvétel Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal (1963. december 17.) A keleti nyitás politika első lépését az jelentette, hogy a diplomáciai kapcsolatokat nagyköveti szintre emelték. Ebben a politikában is egy sajátos „verseny" alakult ki az angolszász államokkal. A franciákat az ősz folyamán már élénken foglalkoztatta a diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintre emelésének ügye Romániával,72 ahol a hagyományos francia-román kapcsolatok kiemelt szerepet kaptak, Bulgáriával és Magyarországgal, illetve az utóbbi esetében a magyar-román kapcsolatok alakulása.73 A francia szándékok megértését lehetővé teszik a Lakatos Emil követségi tanácsos és Emanuel Jacquin de Margerie, a francia külügyminisztérium kelet-európai osztálya vezetőjének megbeszélésén elhangzottak. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének kérdései mellett felvetődött Franciaország keleti politikájának a témája is. A francia diplomata megmagyarázta a Párizs politikai szándékait, és a keleti kapcsolatok rendezését az ötvenes évek elején megszakadt kapcsolatok újbóli felvételének szándékával magyarázta, azoknak az országoknak az esetében is, amelyekkel alacsonyabb szinten maradtak.74 Magyarország vonatkozásában a Kádár rendszer szigorának enyhülése és az 1963-as nagy amnesztia éreztette hatását a magyar-francia kapcsolatokban is. 1963. február 4- én Lakatos Emil, a párizsi magyar követség tanácsosa beszélgetést folytatott Froment- Meurice-szel, a francia külügyminisztérium kelet-európai osztályának vezetőjével, aki egyértelműen a teljes amnesztiához kötötte a további kapcsolatépítést, de egyben rugalmasságot is mutatott a Kádár-kormány irányában.75 Francia részről Magyarország megítélését elsősorban a német-francia szerződéshez és a De Gaulle személyéhez való viszony határozta meg. 1963 elején a francia követ a magyar diplomatákkal folytatott beszélgetéseiből már azt szűrte le, hogy azok burkoltan érdeklődnek a nyugati világ problémái felől, és De Gaulle személye iránt - annak a függetlenségre törő politikája miatt - egyfajta titkolt csodálatot éreznek, annak ellenére, hogy a nyilvánosság előtt csak kritizálják őt.76 A francia külügyminisztérium helyzetértékelése szerint az 1956-os forradalom még mindig meghatározta a magyarok mindennapi életét. Kádár Jánosnak ez jelentette a legnagyobb gondot, egyben az ország bel- és külpolitikai lehetőségeit is meghatározta, és egy olyan „traumát" okozott, amelyből a felépülés komoly következményekkel járhat,77 de a desztalinizáció előre haladása,78 az amnesztia kihirdetése,79 és a politikai vezetőknek a békés egymás mellett élésre vonatkozó kijelentései80 összességükben pozitív irányba mozdították el a francia diplomaták Magyarországról alkotott véleményét.81 A francia külügyminiszternek készített feljegyzés szerint (ez visszatükrözte Francfort követ jelentéseit) a nagyköveti kapcsolatfelvételben játszandó francia vezető szerep felvállalásával a magyaroknak is fontosnak látott kulturális kapcsolatok területén lehetett francia előnyöket elérni. Hazánk vonatkozásában - brit és amerikai diplomatákkal folytatott konzultáció után - arra a következtetésre jutottak, hogy a britek 2007. tavasz 187
