Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
Garadnai Zoltán megengedőbb politikája (egyszerre akarták megtenni mindhárom országgal), illetve az amerikaiak kivárása (a Mindszenty-ügyben, az amerikaiak ráadásul a románokat, illetve a bolgárokat favorizálták) miatt a köztes álláspontot képviselő francia diplomáciának önállóan és gyorsan kell cselekednie. Ezt a budapesti követük is megerősítette, aki más szemszögből is érzékeltette ennek az eseménynek a fontosságát, amikor kiemelte, hogy a diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintre emelése a magyar lakosság számára is üzenetértékkel bír, hiszen ez a rendszer elnyomásának enyhülését és az életkörülmények javulását mutatja. Hangsúlyozta, figyelembe kell venni, hogy - szemben a másik két országgal - a magyarok haladtak a leginkább előre a desztalinizálás útján. Jelentésében azt írja: „Magyarország földrajzi fekvése, kultúrája és nyugati hagyományai miatt a balkáni szomszédaihoz viszonyítva nem játszhatna kisebb szerepet a nyugati játszmában" 82 Ezzel szemben Kádár, és ez jól mutatja az alapvető percepcionális eltérést, így látta az eseményt: „Itt presztízsről van szó: ők mondják, hogy mi változtunk, mi lettünk liberálisabbak; mi mondjuk, hogy ők változtak, reálisabbak lettek, s ez játszott szerepet a megváltozott viszonyban. (...) A Magyar Népköztársaság létezik, azokon az elvi alapokon, amit a kommunisták akartak. Ők ezzel, mint reális valósággal, kénytelenek számolni."83 A két ország diplomáciai kapcsolatainak legjelentősebb eseménye tehát a külképviseletek nagykövetségi szintre való emelése volt. Ezt megkönnyítette a fentebb vázolt nemzetközi helyzet, a francia Európa-politika lépései, illetve azok a változások, amelyek a két ország kapcsolatában 1958 és 1962 között végbementek.84 Magyar értékelés szerint a francia követség magyarországi munkája már nem különbözött a többi országban végzettől.85 A háttértárgyalások után az első diplomáciai lépést a francia fél tette meg, és Francfort követ, találkozót kért Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettestől. A kapcsolat szintjét mutatja, hogy a két diplomata közvetlen hangnemben beszélte meg egymással országaik ügyeit, és a francia diplomata még az olasz-magyar nagyköveti kapcsolatfelvételben is a magyar fél segítségére volt.86 A közös kommüniké 1963. december 17-én jelent meg, és Pierre Francfort új francia nagykövet 1964. január 15-én adta át a megbízólevelét Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. A nagykövetet az előző nap Péter János külügyminiszter is fogadta, és kölcsönösen megegyeztek a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének fontosságáról. Ezen a beszélgetésen Francfort kérte, hogy Kádár Jánosnál látogatást tehessen, amivel kapcsolatban a magyar külügyminiszter megígérte, hogy kérését továbbítja.87 Az új párizsi magyar nagykövet, Valkó Márton,881964. július 11-én adta át megbízólevelét De Gaulle elnöknek, aki a beszédében már egyértelműen a két ország kapcsolatai fejlesztésének szükségességére tett utalást,89 és ezzel az utolsó politikai akadály is elhárult a magyarfrancia kapcsolatok további építése elől. Francfort követnek a követi konferencián elhangzott beszédéből és az év folyamán Párizsba küldött helyzetértékeléseiből kitűnik: a francia diplomácia tisztában volt azzal, hogy a kádári értelmezésben az enyhülés és az amnesztia nem a nyugati értelemben vehető „liberalizálást" jelenti, hanem ezek 188 Külügyi Szemle
