Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Egy monopólium magánélete. Klánok a Gazpromban folyásának erősítésére gazdasági kapaszkodókat keresett. Nem véletlen, hogy az egyik meghatározó orosz politikus, a Dmitrij Medvegyevhez hasonlóan az Elnöki Adminisztráció helyettes vezetőjeként tevékenykedő Igor Szecsin felkarolta az elesett kis céget. Igor Szecsin, mintegy Medvegyev komplementereként klasszikus KGB-s életpályát futott be, majd 1991-től az akkor pétervári polgármester-helyettes Putyin titkáraként dolgozott. Pályájuk összekapcsolódott, és ez lehetővé tette neki, hogy a putyini időszak egyik legbefolyásosabb klánját hozza létre. Nem tudható, hogy Szecsin és a Rosznyeft, illetve annak vezérigazgatója, Szergej Bogdancsikov mikor találtak egymásra. Tény, hogy a Rosznyeft 2002 végétől kezdve méretéhez képest agresszív terjeszkedésbe kezdett. Ennek két módja volt. Egyrészt szinte minden meghirdetett olajmezőt megvásárolt, iszonyatosan magas árakon, fittyet hányva saját eladósodottsági mutatóira. Másrészt minden, jogilag vitatott olajipari aktívára bejelentette az igényét, és általában nyertesen került ki ezekből a konfliktusokból. Főleg ez az utóbbi képessége jelezte egyértelműen, hogy jelentős politikai hátországgal rendelkezik.25 A Gazprom-Rosznyeft fúzió háttere a korszak egyik legtöbbet vitatott kérdése volt. Nem világos, hogy ki kezdeményezte. Látszólag a Gazpromnak nem volt semmi vesztenivalója, és logikusnak is tűnt más, állami cégek bekebelezése. Azonban makacsul tartotta magát az a verzió is, hogy Szecsin a Rosznyeft „trójai falovában" kívánta bevenni a gázipari monopóliumot. Erre utalt az is, hogy 2004 júliusában Szecsin elfoglalta a Rosznyeft igazgatótanácsának elnöki posztját, egyértelművé téve a cég politikai kötődéseit. Még az sem zárható ki, hogy maga Putyin próbálta ekképp elsimítani a két fontos támasza között érlelődő konfliktust. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ekkor már napirenden volt a Jukosz felosztása, amelyben mindkét csoport részt kívánt venni. A Rosznyeft itt helyzeti előnyben volt, hiszen minden jel arra utal, hogy Szecsinéknek „elévülhetetlen" érdemei voltak nemcsak Hodorkovszkij letartóztatásában, hanem az egész büntető és polgári per lebonyolításában is. A Medvegyev-Miller- párosnak pedig semmi sem hiányzott jobban, mint egy állami struktúrákba ágyazott olajipari versenytárs. Bárhogy történt is, némi hezitálás és az egyesült cégben felosztandó hatáskörök vonatkozásában folytatott terméketlen viták után a Rosznyeft kihátrált a fúzióból. A Jukosz legnagyobb leánycégének, a Juganszknyeftegaznak az árverése olyan lehetőséget kínált a Rosznyeftnek, amelynek révén felemelkedhetett a „nagyokhoz" és bebiztosíthatta önállóságát.26 Ez jelentős vereség volt a Gazprom számára, amely végül csak 2005 szeptemberében, a Roman Abramovics birtokolta Szibnyeft 72 százalékának 13 milliárd USD-ért való megvásárlása révén hozhatta létre komolyabb olajipari leány- vállalatát. AGazpromnak a Rosznyeft felemelkedése több keserű tanulsággal szolgált. Először is kiderült, hogy nem tarthatja meg automatikusan kényelmes pozícióját mint az egyetlen 2007. tavasz 17
