Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Deák András György jelentős állami energetikai vállalat. Az orosz politikai rendszer sokkal fragmentáltabb volt annál, semmint hogy mindegyik csoportja belefért volna a Gazprom képezte keretekbe. A gazdasági pozíciókért való politikai konkurencia kizárólag a Gazprom bázisán nem volt kezelhető. A gázipari monopóliumot - minden ellenkező törekvése ellenére - sokan eleve Dmitrij Medvegyev „hűbérbirtokaként" kezelték, és nem kívántak beépülni ebbe a rendszerbe. Vagy attól független energiaipari konszernek létrehozására törekedtek, vagy a mostani vezetés pozícióinak kárára kívántak befolyást szerezni a Gazpromban. Ennek a következményei a teljes orosz energetika szempontjából három évvel az események után is beláthatatlanok. Oroszországban megjelent a „verseny" egy bizarr formája. Ez az államigazgatásba beágyazott vállalati menedzsmentek kíméletlen versengését jelenti, korántsem csak piaci eszközökkel. Minden elképzelhető, és nem létezik bebiztosított pozíció. A Gazprom sem lehetett többé biztos a gáziparban meglévő kvázi-monopolisztikus helyzetének automatikus megőrizhetőségében. A Miller-menedzsmentnek újra végig kellett gondolnia, hogy megfelelő védelmet és befolyást biztosít-e neki a mostani helyzet, vagy célszerűbb-e inkább újabb csoportokat részeltetni a Gazprom áldásaiban, megerősítve ezzel politikai pozícióit. Ez a kérdés azért is aktuális volt, mert 2004 közepére lezárult a putyini konszolidáció első szakasza. Alekszander Volosinnak, az Elnöki Adminisztráció vezetőjének és Mihail Kaszjanov miniszterelnöknek a leváltásával a korábbi, Jelcin idején felemelkedő „ómoszkvai" csoportok kikerültek a hatalomból, és pozícióikat már a putyini elit képviselői foglalták el. Ezzel a létező összes fontosabb politikai poszt az egymástól is különböző pétervári klánok kezére került. Joggal volt feltételezhető, hogy a következő években a politikai-gazdasági pozíciókért folytatott versenyfutás felerősödik, és megbomlik a putyini gárda kezdeti egysége. Míg tehát Miller és Medvegyev bizton számíthatott Putyin és a pétervári csoportok támogatására a Gazpromban való berendezkedésükkor, ez a jóindulat korántsem volt garantált a következő évekre. Különösen kellemetlenül érintette a Gazpromot, hogy nem voltak komoly pozíciói az erőszakszervezetek körében. Igor Szecsin kiterjedt kapcsolatrendszere, Vlagyimir Usztyinov akkori főügyésszel meglévő rokoni kapcsolata27 több olyan kaput megnyitott a Rosznyeft előtt, ami a Gazpromnak ilyen közvetlen formában nem állt a rendelkezésére. A Juganszknyeftegaz árverése bebizonyította, hogy a Gazpromnak csak pénze volt, míg egy ilyen ügyletnél nem feltétlenül ez a legfontosabb.28 Az egész Jukosz- ügy folyamán a Gazprom például inkább csak futott az események után, miközben a Rosznyeft végig kézben tartotta a folyamatot, és jó eséllyel pályázik a Jukosz legfontosabb vagyonelemeire. Ezt a hiátust feltétlenül pótolni kellett, különben feltételezhető volt, hogy a gázipari monopóliumot rendre „megelőzik" erőszak-szervezeti vonalon. A kellemetlen következmények ezzel korántsem értek véget. A Rosznyeft hamar nyilvánvalóvá tette, hogy nem kíván másodhegedűs lenni az állami energetikában, és mindent elkövet a Gazpromhoz való felemelkedés érdekében. 2005-re stabilizálta má18 Külügyi Szemle
