Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Magyarország a „Quai d'Orsay szemével" (1944-1949) Fejérdy Gergely A francia külpolitika főbb kérdései a második világháború után F ranciaország második világháború utáni külpolitikai lépéseinek vizsgálatakor elengedhetetlen rámutatni arra a tényre, hogy az 1940. május-júniusában elszenvedett vereség az ország nagyhatalmi pozíciójának elvesztését jelentette.1 Ez a változás többek között olyan következményekkel járt, hogy az 1944 nyarától fokozatosan függetlenné váló Franciaországnak rá kellett döbbennie, hogy korábbi nemzetközi súlya nagymértékben lecsökkent, és lényegében „középhatalommá" vált.2 Mindez azt jelentette, Jean-Claude Allain professzor szerint, hogy „részben képes védekezni a vele ellenséges erők nyomásával szemben, de ez a képesség valójában pontosan azt jelenti, hogy egyedül vagy egy külső szövetségi rendszer oltalma alatt el tudja kerülni az egyoldalú függést (...), és ezen túl képes arra is, hogy külső segítség igénybevétele nélkül belső biztonságát biztosítsa."3 A francia politikai elit nehezen fogadta el ezt a változást. Noha még a De Gaulle tábornok vezette ideiglenes kormány nemzetközi elismerése sem volt magától értetődő,4 a francia politikusok jelentős része továbbra is nagyhatalmi státusról álmodott. A világháború végén Franciaország legfőbb célja tehát az volt, hogy bármiféle esetleges későbbi német agressziót lehetetlenné tegyen, és így lényegében minden külpolitikai elképzelést az úgynevezett „német kérdésnek" rendeltek alá.5 Az ország európai és nemzetközi elismertségének helyreállítása is természetszerűen közvetlen kapcsolatban állt ezzel a központi problémával. Franciaország nagyhatalmi státusának visszaállítása garanciát jelentett bármiféle ellenséggel szemben. Noha a „német kérdés" megoldására már 1943-ban több lehetőség kínálkozott,6 de elsősorban a De Gaulle tábornok nevével fémjelzett biztonságpolitikai megfontolás érvényesült. Ez Németország hatalmi pozíciójának bármiféle újraélesztését messzemenően ellenezte, és az egyoldalú angolszász szövetség megszüntetése érdekében a Szovjetunióhoz való közeledést szorgalmazta. Első látványos külpolitikai lépésként tehát, 1944. december 10-én, De Gaulle és Sztálin megkötötte a szovjet-francia megállapodást. Ennek a szerződésnek a lényegét De 2007. tavasz 153
