Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Fejérdy Gergely Gaulle így foglalta össze: „A mi két országunk közvetlen szomszédja Németországnak, és ebből a tényből eredően maximálisan érdekelt az ellene való közös védelemben."7 A visszaemlékezéseiben hozzátette azt is, hogy ez a paktum „Franciaország számára a nagyhatalmak együttesébe való visszatérést is jelentette. "8 A Moszkvában aláírt szerződés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert hamar kiderült, hogy Sztálinnak nem állt érdekében egy erős Franciaország újbóli létrejötte, és Párizs a két legfontosabb nemzetközi konferenciára (Jalta, Potsdam) nem kapott meghívást. Brit nyomásra negyedik (megtűrt), megszálló hatalomként Francia- ország is részt vehetett ugyan a III. Birodalom megszállásában, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja közé emelték, de ezek a látszólagos sikerek nem tették lehetővé, hogy Párizs ismét visszanyerje korábbi nagyhatalmi rangját, de egyfajta sajátos státusba jutatta az országot: a kis országok és a középhatalmak védelmezőjének, illetve szószólójának szerepébe. A „német kérdés" megnyugtató megoldására és egyben Franciaország nemzetközi súlyának növelésére tett erőfeszítések jelentősek voltak abból a szempontból is, hogy Párizs igyekezett visszaállítani a világháború előtti hatalmi pozícióit a bomladozó közel-keleti és ázsiai gyarmatbirodalma területén is. Amikor a francia külpolitika Kelet-Közép-Európával és azon belül Magyarországgal kapcsolatos fontosabb lépéseit vizsgáljuk, mindenekelőtt szem előtt kell tartanunk a fent vázolt nemzetközi összefüggésrendszert, amely meghatározta Párizs első keleteurópai lépéseit is. A második világháború végén De Gaulle tábornok és a Quai d'Orsay diplomatái egyetértettek abban, hogy a német kérdés megoldása szempontjából a térségre (ugyanúgy, mint 1918 után) szüksége van Franciaországnak, de a konkrét lépések területén sok ellentmondás és többféle koncepció mutatkozott meg.9 A kezdeti időben (elsősorban 1944 és 1945 között) a III. Birodalom újraéledésétől való félelem vezette leginkább a kelet-közép-európai térségben tett francia diplomáciai lépéseket. Mindazonáltal rövid idő alatt világossá vált a párizsi külügyminisztérium és De Gaulle számára is, hogy Franciaország biztonsága és esetleges hatalmi státusának növelése szempontjából súlyosabb veszélyt jelent a Szovjetunió kelet-közép-európai térnyerése,10 nem véletlen tehát, hogy Párizs a lehető leghamarabb megpróbált hivatalos formában jelen lenni a térség összes országában, vagyis nem csupán azokban, amelyek hagyományos szövetségeseinek számítottak. Magyarország geopolitikai helyzetének értékelése és a magyar-francia kapcsolatok változásai (1944-1946) Magyarország földrajzi adottságainál fogva egyike volt a háborúból utolsóként kikerülő országoknak. A szovjet hadsereg 1944. augusztus 25-én érte el az addig fegyveres harcoktól érintetlen Magyarország korabeli keleti határát.11 A Horthy Miklós kormány154 Külügyi Szemle
