Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila: A "japán párhuzam" - amerikai nemzetépítés Japántól Irakig
Gergely Attila Japán felocsúdása a második világháborúból című, 1999-ben megjelent könyvéért34 Pulitzer- díjjal tüntették ki). Dower már hónapokkal az Iraki szabadság hadművelet elindítása előtt kifejezte „erős fenntartásait" az analógiával szemben. Ma már történészek által idézett első nyilatkozatában35 rámutatott, hogy Japán amerikai megszállása legalább négy okból összehasonlíthatatlan az iraki helyzettel: • Japán amerikai megszállásának legitimitása soha nem volt kétséges - a császár támogatta a katonai megadást, a megszállást erkölcsi és jogi legitimitás övezte mind Japánban, mind a szomszédos országokban [hozzátehetjük: általában a nemzetközi közösségben]. • Japánban a helyi feltételek kivételesen kedvezők voltak a nemzetépítéshez: nem volt fegyveres ellenállás, nem voltak törzsi villongások, és a népesség egésze iskolázott volt. • Az Egyesült Államok kész volt egy ilyen vállalkozásra, miután hadműveleti tervezői már 1942 óta alaposan készültek arra. • Japánban nincs olaj. Dower még 2003 márciusa előtt kijelentette: „Ma nem rendelkezünk azzal az erkölcsi legitimációval, amellyel annak idején rendelkeztünk, de nincs meg egy másik feltétel sem, amely megvolt akkor, amikor Japánt megszálltuk: az amerikai közvéleménynek az a víziója, hogy egy jelentős és igazán demokratikus nemzetépítéshez fogunk hozzá, és ezt nemzetközileg rendezett összefüggésekben tesszük."36 Több mint egy évvel később, 2004 tavaszán egy, a Harvard Egyetemen tartott konferencián37 részletesen is kifejtette, miért lehetett az adott mértékben sikeres a japán eset, és miben különbözött lényegileg a mai irakitól: • Az első és legfontosabb az volt, hogy a megszállás szinte mindenki előtt - a legtöbb japánt is beleértve - legitim volt. Japán császára és kormánya hivatalosan kapitulált. • Irakkal ellentétben, amikor az amerikaiak elfoglalták Japánt, az ottani kormány - a császártól és a központi bürokráciától a helyi közigazgatásig - teljesen érintetlen volt. • Bár a japánok politikailag nem voltak teljesen egységesek, nem voltak közöttük olyan vallási, etnikai, törzsi és regionális megosztottságok, amelyek Irakot jellemzik. • A japánok nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is teljes biztonságban érezhették magukat. Nem volt sem külföldi fenyegetés, sem beszivárgási veszély. • Egy olyan mesterséges képződménnyel szemben, mint Irak, Japán a civil társadalom és a demokrácia több évtizedes hagyományaival rendelkezett. • A japánok háborús kimerültsége olyan mértékű volt, hogy teljesen elvetették a háború előtti rendszert, és el voltak szánva arra, hogy mindent elölről kezdjenek. Bár a fennálló rendet az Egyesült Államok nyitotta fel, a megszállás azért is sikeres lehetett, mert a japánok a társadalom minden szintjén megragadták az így feltáruló lehetőségeket. 96 Külügyi Szemle
