Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila: A "japán párhuzam" - amerikai nemzetépítés Japántól Irakig
A „japán párhuzam" - amerikai nemzetépítés Japántól Irakig • Iraktól eltérően a megszállás komoly előkészületeit évekkel korábban megkezdték. A célokat meggyőzőn és világosan egy olyan vezető fogalmazta meg, akinek volt karizmája és tekintélye. • Ismét Iraktól eltérően, Japán megszállása mind az Európa iránti szovjet fenyegetésre összpontosító globális politikától, mind az amerikai belpolitikától - ahol a megszállás már az elején sem volt vita tárgya - nagyobb szabadságot élvezett. • Végül: Japán megszállásában nem volt meg a háborús nyerészkedés látszata, annak valóságáról nem is beszélve. A Japánt megszálló katonaság nem a mai kiszerződött haderő volt, külföldiek nem vettek részt az ország újjáépítésében, és nem voltak a japán gazdaság privatizálását célzó törekvések. Az utóbbi megjegyzés célzatát konkrétabbá tehetik Dominique Vidalnak a Le Monde diplomatique-ban megjelent értesülései: „Iraknak gyakran az [amerikai] kormányzat prominens tagjaihoz közeli cégek által végbevitt megrablása immár botrányossá vált. [2003] októberben a Centre for Public Integrity leplezte le, hogy »több mint hetven amerikai vállalat és magányszemély nyolcmilliárd dollárra rugó szerződést nyert el a háború utáni Irakban és Afganisztánban csak az utóbbi két évben. Ezek [a cégek és magánszemélyek] több pénzt adtak George Bush elnökválasztási kampányára, mint amennyit bármely más politikus kapott az utóbbi 12 évben«. A legfőbb kedvezményezett a Kellogg, Brown & Root, a Halliburton leányvállalata, amelyet 1995-től Dick Cheney irányított, egészen 2000-ig, amikor is Bush alelnökjelöltje lett. Ő azt állítja ugyan, hogy azóta semmilyen kapcsolata nem volt a céggel, de a Halliburton 2001-ben 205 298,2002-ben 162 392 dollárt fizetett neki, ezen túl pedig egy 32 millió dolláros aranykézfogással [ismerte el érdemeit]. További két éven át számíthat halasztott fizetésre és 433 333 dollár értékben rendelkezik Halliburton- részvényekkel."38 Nem zárható ki, hogy Dower professzor utoljára hagyott észrevételének megfogalmazásakor megfordult a fejében, mit szólt volna a hasonló ügyletekhez MacArthur tábornok, Japán amerikai megszállásának egykori, részben feddhetetlensége okán a japánok tiszteletét is elnyerő irányítója. Dower valószínűleg azt sem tudná elképzelni, hogy a japán esetről „Fahrenheit 9/11" típusú filmet lehetett volna forgatni. Ugyanazon a konferencián, ahol John Dower részletezte szakmai érveit, Éva Bellin, a Hunter College professzora a japán (és német) esetek különbségeit, szintén a történész látószögéből, a következő nyolc olyan kiindulási feltételben foglalta össze, amelyek kedvezők voltak Japán (és Németország - a továbbiakban csak Japánt említem) demokratizációja szempontjából, de kedvezőtlenek az iraki kilátásokat tekintve: • A demokrácia nem választható el a gazdasági fejlődéstől. Japán magas fokon iparosodott ország volt. Bár fizikai tőkéje nagy részét a második világháború elpusztította, továbbra is rendelkezett a gazdasági fejlődéshez nélkülözhetetlen társadalmi és humán tőkével (a szükséges társadalmi hálózatok, szakképzett munkaerő és üzletvezetés). Irak ezekben soha nem ért el összehasonlítható szintet. • Nagyon nehéz demokráciát fenntartani egy olyan országban, amelyet etnikai konf2006. tavasz-nyár 97
