Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila: A "japán párhuzam" - amerikai nemzetépítés Japántól Irakig
A „japán párhuzam" - amerikai nemzetépítés Japántól Irakig A változás előidézésében elsődleges és áttételes okok egyaránt közrejátszottak: 2001. szeptember 11-e, Afganisztán és Irak megszállása, főleg az ebben a két országban és nagyrészt az Egyesült Államok által szervezett-vezetett állam- és nemzetépítési politikák meghirdetése és ezektől nem függetlenül a kutatási perspektívák fokozatos átrajzolódása. Maga az „államkudarc" mint fogalom nem új. A mai jelentésárnyalattal is több mint tíz évre tekinthet vissza (az elsők között Gerald B. Helman és Steven R. Ratner tette szélesebb körben ismertté a Foreign Policy hasábjain 1993-ban közreadott tanulmányával3). Ami a jelen összefüggésben az utóbbi évek fejleménye, az elsősorban a fogalom használatának további elterjedése, több vonatkozásban „hivatalossá" válása, valamint - egyebek között - a japán és német „párhuzamokra" vagy „modellekre" történő gyakori hivatkozás. Az előre bocsátottak után nem szorulhat különösebb részletezésre, hogy a címben jelzett kérdéseknek a kutatási programba való felvételét nem e sorok írója, bizonyos értelemben nem is a projekt szervezői kezdeményezték. Miután a kérdéskör a politikai és a kutatási eszmecserében az eredeti történelmi konstellációtól, annak voltaképpeni tényeitől és sajátszerűségétől sokban függetlenedve, az utóbbi években mintegy önálló életre kelt, (a projekt szervezőivel együtt) a szerzőnek nem maradt más választása, mint az, hogy ezt a tényt figyelembe vegye, és olvasatait megpróbálja a szűkebben vett tárgykör közvetlen összetevőivel együtt kezelni. Ezt ugyanakkor nem öncélúan kísérli meg. Az alábbiakban előbb - a diskurzus sokban származtatott és instrumentalizált jellegét sem feledve - arra a kérdésre keres választ, milyen érvek, illetve ellenérvek hozhatók fel a japán eset akár csak analógiaképpen való tárgyalása mellett, illetve ellen (a „modellként" való tételezéséről nem is szólva); majd ahhoz kísérel meg következtetéseket levonni, hogyan gondolhatok tovább az államkudarc, államépítés és nemzetépítés problematikájának egyes elemei a „japán párhuzam" tükrében. Analógia lehet-e Japán? „2003 májusának egyik éjszakáján" egy Irak felé tartó amerikai katonai repülőgépen „körülnéztem, hogy szemügyre vegyem új kollégáimat... azok, akik ébren voltak elmé- lyülten olvastak. De amikor megláttam, mit olvasnak, végigfutott a hátamon a hideg... kivétel nélkül a Németország és Japán amerikai megszállásáról és újjáépítéséről kiadott új könyveket olvasták". Ez nem egy újabb képzeletbeli helyzet leírása vagy egy regény, netán az Ezeregyéjszaka 21. századi kiadásának részlete. Noah Feldman, a New York Egyetem professzora saját tapasztalataként írja le Mivel tartozunk Iraknak? A háború és a nemzetépítés etikája című, 2004-ben a Princeton Egyetem által kiadott munkájában.4 Miért olvashatták 2003 tavaszán Feldman professzor „új kollégái" Irakba menet a Németország és Japán amerikai megszállásáról és újjáépítéséről kiadott új könyveket? Egyebek között nyilván azért, mert addigra már megírták (és ki is adták) azokat. De 2006. tavasz-nyár 89
