Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila - Fazekas Gyula: Kína a globális hatalommá válás útján
Fazekas Gyula-Gergely Attila 2001-ben keretegyezményt írtak alá a gazdasági együttműködésről, Kína és az ASEAN pedig egy szabadkereskedelmi övezet 2010-ig történő létrehozásáról állapodott meg. 2002- ben a térség egyik feszültséggócának kezelésére közös nyilatkozatot írtak alá a Dél-kínai- tenger vitatott övezetében követendő magatartásról. 2003-ban Kína (az első nem ASEAN- tagként) csatlakozott az ASEAN barátsági és együttműködési szerződéséhez. 2004-ben a felek egy, az egész régiót felölelő Kelet-ázsiai Közösség létrehozása mellett kötelezték el magukat, amit biztonságpolitikai téren is fontos lépések egészítettek ki. A folyamat - Japánnal, Dél-Koreával, Indiával, Ausztráliával és Uj-Zélanddal, de az Egyesült Államok nélkül - 2005 decemberére az első Kelet-Ázsia Csúcsértekezletig jutott el. Az utóbbi évtizedben javultak Kína kapcsolatai több szomszédjával, amelyekkel a korábbi évtizedekben katonai összecsapásig fajuló konfliktusai voltak (Vietnam, India, Oroszország): összesen 12 határmegállapodás született a történelmi feszültségek oldására. Indiával való viszonyát Peking 1996-ban helyezte új alapokra, 2003-ban pedig kölcsönösen mérföldkőnek tekintett nyilatkozatot írt alá a két fél. Kína vállalta déli szomszédja ENSZ BT állandó tagságának támogatását, megfigyelői státust biztosított neki az Oroszországgal és három közép-ázsiai országgal 1996-ban létrehozott Sanghaji Együttműködési Szervezetben, továbbá hozzájárult a 2005. decemberi első Kelet-Azsia Csúcsértekezleten való részvételéhez. Ugyanakkor India saját nemzetközi törekvései, továbbá az Egyesült Államokkal megerősített stratégiai kapcsolatai és kibontakozó nukleáris együttműködése a Kínával fenntartott viszonyában a feszültségek lehetőségét is előrevetíti. Oroszországgal 2001 júliusában Kína jószomszédi és baráti együttműködési szerződést írt alá. A két ország számos kérdésben képvisel közös álláspontot a nagy nemzetközi szervezetekben (egyebek között az ENSZ Biztonsági Tanácsában). Katonai és haditechnikai együttműködésük az utóbbi években közös hadgyakorlatokra is kiterjedt. Hosszabb távon a kínai-orosz viszony legfontosabb összetevője a két ország közötti energetikai együttműködés lehet. Putyin elnök legutóbbi pekingi látogatása alkalmával megállapodás született egy évi nyolcvanmillió tonna kapacitású olajvezetékről és két gázvezetékről, amelyek révén a Távol-Keletnek a teljes orosz energiaexportból való részesedése megközelítheti az Európai Unióét, és Kína ezen belül a legfőbb haszonélvezővé, a térségen belül Oroszország legfontosabb energiakereskedelmi partnerévé válhat. Moszkva ugyanakkor nem kívánja távol-keleti politikáját kizárólag Kínára alapozni, a japán és a koreai reláció erősítésére is törekszik, és nem kíván a Kína és az Egyesült Államok közötti versengés közvetlen részesévé válni. A kapcsolatrendszerben kockázati tényezőt jelentenek Oroszországnak a közép- és kelet-ázsiai térvesztéstől való félelmei, illetve a Szibériára egyre inkább jellemző demográfiai és munkaerővákuum kínai „betöltése" miatti aggodalmai. Moszkva érzékenyen figyeli Kína regionális és globális térnyerését, de egészében kezelhetőnek tartja. 8 Külügyi Szemle
