Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila - Fazekas Gyula: Kína a globális hatalommá válás útján
Kína a globális hatalommá válás útján Kína - Oroszországgal, Japánnal, az Egyesült Államokkal és a két koreai állammal együtt - több vonatkozásban kulcsszereplője az Eszak-Korea nukleáris fegyverkezési programja kezelését célzó hatoldalú tárgyalásoknak. Az utóbbi években számottevően erősödtek a kínai-dél-koreai kapcsolatok. A másik nukleáris proliferációs kihívás, Irán kérdésében Peking ellenzi az iráni atomfegyver kifejlesztését, de a problémát a nemzetközi jog talaján tartja kezelendőnek. Gazdasági érdekei miatt ellenzi az esetleges ENSZ BT-szankciókat. Kína Japánnal való kapcsolatai Pekingnek a többi térségi relációban megfigyelhető pozícióerősödésével egyidejűleg feszültebbé váltak. Hivatalos kínai értékelések szerint a kétoldalú viszony a diplomáciai kapcsolatok 1972-es felvétele óta nem volt olyan mélyponton, mint az utóbbi években. A két ország mind regionális, mind globális szempontból kiemelkedő fontosságú kapcsolatait számos máig meg nem oldott kérdés terheli. A hosszabb távon fennálló feszültségekhez (történelmi sérelmek, területi vita, az amerikai-japán együttműködés intenzívebbé válása, a Japántól kapott fejlesztési segélyek csökkenése stb.) az utóbbi években újabbak járultak. A két ország között kiéleződött a verseny a Kelet-kínai-tenger, az orosz Távol-Kelet, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet energia- forrásaiért, a kelet-ázsiai regionalizációs folyamatok feletti nagyobb befolyásért. Peking nehezményezi Washingtonnak és Tokiónak a tajvani status quo iránt megszilárdított elkötelezettségét; érzékenyen reagál a szigetország nagyhatalmi normalizációjának az olyan jeleire, mint az ENSZ BT-ben igényelt állandó tagság, a japán alkotmány felülvizsgálatának napirendre kerülése, vagy a japán önvédelmi erők nemzetközi szerepvállalása. Az Amerikai Egyesült Államok Az Egyesült Államokban Kínát stratégiai vetélytársnak tekintik. Elsősorban a Republikánus Párton belül van jelentős tábora annak az elképzelésnek, amely szerint „Kínát fel kell tartóztatni". Ennek alternatívája a stratégiai partnerség lenne a számos területen felismerhető kölcsönös érdekek alapján. Egyes amerikai nézetek hívei úgy kívánnának fellépni Kínával szemben, mint annak idején tették a Szovjetunióval. A kétoldalú kapcsolatokban elsősorban az emberi jogok, az ideológiai ellentétek és az Amerikára nézve jelentős kereskedelmi hiány kérdései vannak előtérben (az utóbbi lefaragása céljával jelenleg húsz Kína-ellenes szankciókat szorgalmazó törvényjavaslat van a kongresszus előtt). A régió országai és az amerikai Kína-politika neuralgikus kérdése a Kínai Népköz- társaság és Tajvan viszonya. Míg Peking az egyesítésre törekszik, és Washington elfogadja az egy Kína elvet, az Egyesült Államokat az 1979-ben elfogadott Taiwan Relations Act és stratégiai érdekei a status quo megőrzésére kötelezik. Miután az Egyesült Államok a közelmúltban szorosabbra vonta együttműködését Indiával és Japánnal, megerősítette jelenlétét Közép-Ázsiában és az energiaforrások szempontjából különösen fontos Közel-Keleten, Peking fokozottan úgy érzi, hogy az 2006. tavasz-nyár 9
