Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Vámos Péter: Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány
Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány? Peking csak akkor vetne be fegyveres erőt, ha a) Tajvan konkrét lépéseket tenne a de iure függetlenség felé, b) ha úgy találná, hogy Tajpej nem képes olyan megállapodást tető alá hozni, amely a békés országegyesítést eredményezné; c) ha úgy értékelné, hogy az idő előre haladtával egyre csökkenne az a képessége, hogy Tajvant az egyesülésre kényszerítse; vagy d) ha úgy ítélné meg, hogy megfelelő katonai erővel rendelkezik a probléma fegyveres megoldásához. Arra a kérdésre, hogy a kínai vezetés mit tenne, ha a tajvani vezetés 2008-ban, a következő tajvani választások és a pekingi olimpiai játékok idején látványos lépéseket tenne a függetlenség felé, a budapesti kínai nagykövetség munkatársa úgy válaszolt, hogy Kína akár az olimpiai játékok megrendezését is kockáztatná, de fegyveres erővel torolná meg a tajvani függetlenség kimondását. Csen pekingi démonizálása ellenére jelenleg Tajvanon sincs olyan kalandor erő, amely a feszültség végletes fokozásával kívánna politikai haszonra szert tenni. Az a veszély azonban, hogy a tajvani politika időközönként a helyzet élezésére játszik, fennáll, hiszen az Egyesült Államokat és Kínát egyaránt érintő következmények ebben az esetben is ugyanolyan kockázatosak lennének. Tajpejben továbbra is vita folyik a védelmi kiadásokról. 2005 augusztusában a kormány 310 milliárd tajvani dolláros költségvetést terjesztett elő, az ellenzék azonban megakadályozta az elfogadását. Washington elégedetlen, mert elemzői szerint Tajvan nem fordít elegendő pénzt a saját biztonságának garantálására. A tajvani védelmi kiadások növelése Washingtonnak több szempontból is előnyös: egyrészt bevételt jelent saját védelmi ipara számára, másrészt csökkenti az Egyesült Államok beavatkozásának szükségességét egy esetleges konfliktus kirobbanása esetén. Amerikai érdekeit is szolgálná, ha a felek közvetlen tárgyalásokba fognának, azonban ezek valószínűsége a 2008-as tajvani elnökválasztás előtt meglehetősen csekély. A pekingi vezetés láthatóan arra vár, hogy Csen mandátuma lejárjon, és minden erejével azon dolgozik, hogy a jelenlegi elnök vetélytársainak pozícióját erősítse. Fegyveres konfliktus esetén az amerikai reakció feltehetően határozott katonai fellépés lenne, aminek eredménye egy amerikai-kínai háború is lehet. Ez utóbbi valószínűsége jelenleg meglehetősen csekély, hiszen mindhárom érintett fél a feszültség csökkentésére törekszik. Egy fegyveres konfliktus kirobbanásának és gyors eszkalációjának ugyanis beláthatatlan következményei lennének. A háború nemcsak ártatlan emberek életét követelné Tajvanon és a szárazföldön, hanem súlyos pusztítást okozna a térség gazdaságaiban, közvetlen következményekkel a régió fejlődésére és stabilitására, és ezek alól a térség legerősebb gazdasága, Japán sem tudná magát kivonni. A KNK-nak a konfliktus azt jelentené, hogy letérne reformok gazdasági fejlődést célzó útjáról, megingatná a nemzetközi közösségben elfoglalt helyét, megtörné az egyre mélyülő gazdasági, politikai, társadalmi és katonai együttműködést Kína és a külvilág között, az országot ismét elszigetelődésbe kényszerítené. Ráadásul egy ilyen konfliktusba a kínai vezetés is belebukhat, aminek következményeként kiéleződnének a társadalmi feszültségek, és a birodalom elemeire hullhat szét. 2006. tavasz-nyár 83
