Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Vámos Péter: Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány
Vámos Péter Vang Csi-sze, az egyik legbefolyásosabb kínai külpolitikai gondolkodó a Foreign Affairsben megjelent cikkében rémálomnak nevezte a Tajvan kapcsán esetleg kirobbanó amerikai-kínai fegyveres konfliktus lehetőségét. A szerző a kínai-amerikai kapcsolatot értékelve megállapítja, hogy az mélyebb különbségekkel terhelt, mint bármely két másik nagyhatalom kétoldalú viszonya. Szerinte két egyenlő partner viszonyáról van szó, azonban a két ország ereje és nemzetközi befolyása között fennálló hatalmas különbség, valamint a politikai rendszerek és az ideológiák közötti alapvető eltérések miatt az USA nem kezeli egyenlő partnerként Kínát. Kína politikai, gazdasági, társadalmi és diplomáciai befolyása az Egyesült Államokra sokkal kisebb, mint az USA befolyása Kínára. Vang szerint ennek következménye, hogy a kapcsolatokban az Egyesült Államoknak kell az offenzív szerepet betölteni, míg Kínára csak a defenzív szerep juthat.7 Arthur Waldron amerikai Kína-szakértő 2004-es kongresszusi meghallgatásán azt hangsúlyozta, hogy az USA soha nem fogadta el Kína szuverenitását Tajvan fölött, sem Csang Kaj-sek diktatórikus kormányzása idején, sem a 1979 után, amikor már a KNK-val volt diplomáciai kapcsolata. A KNK Tajvanra fenntartott igényét az Egyesült Államok csak tudomásul veszi (acknowledge), de nem fogadja el (accept), és továbbra is „meghatározatlannak" minősíti Tajvan státusát. Vagyis Waldron szerint az „egy Kína- politika", illetve a gyengébb „egy Kína-elv" nem azt jelenti, hogy az USA elismeri, hogy Tajvan Kína része, hanem csupán azt, hogy (Németország és Korea helyzetétől eltérően) Kína esetében Washington csak egy kormányt ismer el. Ilyen értelemben, Waldron szerint, az Egyesült Államok számára értelmezhetetlen a „függetlenség" szó, hiszen Tajvan, hacsak nem Kína része, amit az USA nem fogad el, független.8 Az USA és a KNK között jelenleg nem Tajvan kérdése az első a megoldandó problémák között. A gazdasági érdekek kölcsönösen megerősítik az együttműködés igényét, ugyanakkor amerikai részről aggodalomra adnak okot. Amerikai adatok szerint az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje Kínával szemben 2005-ben 201,6 milliárd dollár volt, ami negyvenmilliárdos növekedést mutat a 2004-es adathoz képest. A 41,8 milliárdos amerikai exporttal szemben az USA-ba irányuló kínai export összege 243,5 milliárd dollár, 24 százalékkal magasabb, mint 2004-ben. Kína jelenleg az Egyesült Államok negyedik legnagyobb exportpiaca. Az amerikai közvetlen tőkebefektetések ösz- szege Kínában 2004-ben 15,4 milliárd dollár volt.9 Eközben természetesen Tajvan sem veszített a fontosságából, bár a kereskedelmi kapcsolatok növekedésének üteme korántsem ilyen dinamikus. A kereskedelmi mérleg amerikai szempontból negatív (2005-ben 22 milliárd dolláros amerikai exporttal szemben 34,8 milliárd volt az import), Tajvan az USA tíz legfontosabb kereskedelmi partnere között van.10 Nixon óta minden amerikai elnöknek szembe kell néznie a ténnyel, hogy Kína fölött nem rendelkezik akkora befolyással, mint amekkorával szeretne. George W. Bush is kénytelen tudomásul venni ezt a helyzetet. 2006 áprilisában Bush, aki az elmúlt évben ötször találkozott Hu Csin-tao kínai elnök-pártfőtitkárral, kifogásolta a hatalmas 80 Külügyi Szemle
