Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Vámos Péter: Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány
Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány? kereskedelmi deficitet, közös szankciókat szorgalmazott az iráni atomprogram leállítása érdekében, és kérte, hogy Kína minden befolyását vesse latba az észak-koreai leszerelés elősegítése érdekében. Hu elismerte, hogy e kérdések mindegyike figyelmet érdemel, ám attól tartózkodott, hogy Kína nevében elkötelezze magát bármiféle konkrét lépésre. Az amerikai védelmi minisztérium által 2006. február 6-án kiadott négyéves védelmi jelentés (Quadrennial Defense Review Report) a felemelkedő hatalmak között Indiát, Oroszországot és Kínát nevezi meg. Indiát kulcsfontosságú stratégiai partnernek nevezi, Oroszországot átalakulóban levő országnak, amely nem valószínű, hogy számottevő katonai fenyegetést jelenthet az Egyesült Államokra. A dokumentum szerint Kína esetében a legnagyobb az esélye annak, hogy katonai értelemben az USA versenytársa legyen, sőt idővel akár le is dolgozhatja az Egyesült Államok hagyományos katonai előnyét. Washington szerint aggodalomra ad okot, hogy Kína az elmúlt évtizedben jelentős mértékben növelte védelmi kiadásait, különös tekintettel egy Tajvannal kapcsolatos esetleges konfliktus kirobbanására. A dokumentum úgy fogalmaz, hogy a kínai hadseregfejlesztés gyors üteme a katonai egyensúly felborulásával fenyeget.11 A modern haditechnikára fordított kínai erőforrások nagysága, az ázsiai térség méretei, a kínai hátország arra ösztönzi az amerikai védelmi politika alakítóit, hogy átszervezzék a térségben állomásozó csapatokat, és további erőket telepítsenek a térségbe, elsősorban az amerikai fennhatóság alatt álló Guamra. A Tajvannal fenntartott kapcsolatoknak ugyanakkor a Bush-kormányzat kiemelt jelentőséget tulajdonít. A Bush első elnöksége idején gyakorolt amerikai gesztusok - a tajvani politikusoknak kiadott amerikai vízumok és átutazási engedélyek, a védelmi miniszter meghívása az Egyesült Államokba, Lien Csan egykori miniszterelnök és elnökhelyettes fogadása a Fehér Házban, Bush kijelentése, hogy az Egyesült Államok minden eszközzel segíti Tajvan védelmét, az üzleti szempontból sem mellékes amerikai fegyvereladásokról nem is beszélve - a hivatalos diplomáciai kapcsolatok megszűnése (1979) óta a legszorosabb együttműködési hajlandóságot jelzik. A feszültséget növeli Japán álláspontjának megváltozása. Kína külpolitikájában a jó viszony fenntartására törekszik minden szomszédjával. Törekvései Japán kivételével minden relációban sikeresnek mutatkoznak, a kínai-japán viszony azonban az elmúlt években meglehetősen fagyos maradt. A nézeteltérés alapja látszólag a huszadik századi történelem, Japánnak a saját múltjához fűződő viszonya. A mélyben azonban az amerikai-japán katonai szövetségtől és a japán fegyverkezéstől való félelem, az energiahordozókért folytatott versengés és a térségbeli vezető szerep megszerzésének kínai szándéka munkál. 2005 februárjában, 1945 után először, Japán aggodalmának adott hangot a Tajvan-kér- déssel kapcsolatban. A „2 plusz 2" találkozón (az amerikai és a japán külügy- és védelmi miniszterek washingtoni találkozóján) Tajvan védelmét és biztonságát a két ország közös stratégiai feladataként határozták meg. A dokumentum gyökeres változás a japán álláspontban. Idén májusban a miniszterek Washingtonban megerősítették elkötelezettsé2006. tavasz-nyár 81
