Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Vámos Péter: Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány
Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány? katonai szövetséget. Mivel Peking lenne az „egy Kína" egyetlen törvényes képviselője, a tajvani kormányzat önállóan nem létesíthetne diplomáciai kapcsolatokat, és továbbra sem vehetne részt államiságot igénylő nemzetközi szervezetekben. Tajvani közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a tajvaniak számára biztonságuk és méltóságuk megőrzése a legfontosabb érték. Nélkülözhetetlennek tartják az elmúlt két évtizedben kialakult demokratikus rendszert, és büszkék a virágzó gazdaságukra. Mindezeket figyelembe véve Peking „egy ország - két rendszer" elképzelését a tajvani lakosság alig tizede támogatná. A kínai vezetés is belátja, hogy a hongkongi modell nem alkalmazható Tajvanra. A pekingi politika újabban az egyesítés szükségességének hangsúlyozása helyett inkább az elszakadás megakadályozására teszi a hangsúlyt. A Tajvan-kérdésről 2000. február 21-én kiadott Fehér könyv még az „egy ország - két rendszer" elvet helyezte a középpontba, és többek között azt tartalmazza, hogy Kína nem hajlandó határozatlan ideig várni az egyesítésre. A 2005 márciusában meghozott elszakadásellenes (és már címében sem az országegyesítésről szóló) törvény nem említi ezt a formulát. Jelenleg a kínai propaganda sem bombázza a „tajvani honfitársakat" a hongkongi példával. A tajvaniak nem támogatják Peking egyesítő törekvéseit, de nem feltétlenül vágynak a függetlenség kimondására sem. A lakosság döntő többsége a jelenlegi helyzet fennmaradását támogatja, mivel a de iure függetlenség kimondása veszélyeztetné a demokratikus rendszert és az anyagi jólétet. Az Egyesült Államok szerepe Peking meg volt és ma is meg van győződve arról, hogy az Egyesült Államok (Japánnal szövetségben) támogatja a tajvani szeparatista erőket, és gátolja az újraegyesítést.5 Annyi kétségtelenül igaz, hogy Washington 1979. január 1. után is fenn akarja tartani az egyensúlyi állapotot a két fél között. Az 1979 áprilisában meghozott Taiwan Relations Act az Egyesült Államokat arra kötelezi, hogy felelősséget vállaljon Tajvan védelméért: védelmi jellegű fegyverekkel látja el, és fenntartja magának a jogot, hogy ellenálljon mindenfajta erőszaknak vagy a kényszerítés más formájának, amely veszélyeztetné Tajvan biztonságát, társadalmi vagy gazdasági rendszerét.6 Miközben Washington retorikájának továbbra is része a béke fenntartásának igénye, az elrettentést is alkalmazza. Ellenzi a status quo megváltoztatását, nem szeretné a tajvani függetlenség kimondását vagy hogy Tajvan legalizálja a fennálló kvázi független állapotot, ugyanakkor megakadályozza, hogy a KNK erővel érvényt szerezzen az egy Kína-politikájának. Ennek ellenére az újraegyesítés versus függetlenség kényszerhelyzet megoldatlansága a látszólag stabil politikai viszony és az egyre bővülő gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok mellett is fegyveres konfliktust okozhat Kína és Tajvan között, és ebbe az Egyesült Államok is belebonyolódhat. 2006. tavasz-nyár 79
